1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2Hallgasd meg, Isten, esdő könyörgésemet, szabadítsd meg lelkemet az ellenség félelmétől!
3Oltalmazz meg a gonoszok gyülekezetétől, a gonosztevők sokaságától!
4Nyelvük, mint a megélesített kard, keserű beszédük, mint a felajzott íj,
5hogy titkon lenyilazzák az ártatlant. Le is nyilazzák hirtelen, anélkül, hogy félnének,
6megátalkodnak gonosz szándékukban. Megegyeznek, hogy tőrt vetnek titokban, azt mondogatják: „Ki látja meg?”
7Gonoszságokat terveznek és véghezviszik a kigondolt terveket. Az ember benseje és szíve kikutathatatlan,
8de Isten lenyilazza őket; hirtelen megsebesülnek,
9és saját nyelvük lesz romlásukra. Fejét csóválja mindenki, aki látja őket,
10és félelem fog el minden embert; hirdetik Isten tetteit, és megértik cselekedeteit.
11Örvendezik akkor majd az igaz az Úrban, benne reménykedik, és mindnyájan dicsekszenek az igaz szívűek.