1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Ének.
2Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon; Neked mutatnak be áldozatot Jeruzsálemben.
3Te meghallgatod imádságomat, eléd járul minden test a gonoszság miatt.
4Noha gonoszságaink elhatalmasodtak rajtunk, te megbocsátod vétkeinket.
5Boldog, akit kiválasztasz és magadhoz fogadsz, aki udvaraidban lakhat. Hadd dúslakodjunk házad javaiban, szentséges templomodban!
6Igazságodban csodálatosan meghallgatsz minket, mi szabadító Istenünk, reménysége a föld minden szélének, s a messze tengernek.
7Aki hatalmaddal megszilárdítottad a hegyeket, magadat erővel övezed.
8Megfékezed a tenger zúgását, hullámainak bömbölését és a népek háborgását.
9A föld határán lakók is félik jeleidet, ujjongásra készteted keletet és nyugatot.
10Meglátogatod a földet s elárasztod, elhalmozod bőséges javakkal. Isten folyója bővizű; eledelt készítesz számukra, mert ez a rendelésed.
11Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, esővel felpuhítod és megáldod hajtásait.
12Jóságoddal koronázod az esztendőt, nyomodban bőség fakad.
13A puszták legelői megkövérednek, vidámságot öltenek a halmok.
14Juhokkal telnek meg a mezők, gabonában bővelkednek a völgyek, örvendeznek és himnuszokat zengenek.