Psalms 63
1 Dávid zsoltára, amikor Júda sivatagjában tartózkodott.
2 Isten, én Istenem, pirkadatkor már előtted virrasztok, téged szomjaz a lelkem, utánad sóvárog a testem, puszta, úttalan, víztelen vidéken.
3 Bárcsak megjelenhetnék előtted a szent helyen, és láthatnám hatalmadat és dicsőségedet!
4 Hisz irgalmad jobb, mint az élet, ajkam téged dicsér.
5 Áldani akarlak, amíg csak élek, és nevedben emelem fel kezemet.
6 Szinte zsírral és kövérséggel telik el a lelkem, ujjong az ajkam és dicsér a szám.
7 Ha reggelenként rólad elmélkedem, rád gondolok fekvőhelyemen.
8 Hisz te megsegítettél engem, és szárnyad árnyékában örvendezhetem.
9 Lelkem tehozzád tapad, és jobbod erősen tart engem.
10 Akik pedig meg akarják rontani életemet, lesüllyednek a föld mélységeibe,
11 kard hatalmába kerülnek, sakálok osztályrésze lesznek.
12 Örvendezik akkor majd a király Istenben, akik rá esküsznek, diadalmaskodnak valamennyien, mert elnémul a szája azoknak, akik gonoszat beszélnek.