1A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára.
2Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön segítségem.
3Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam.
4Meddig támadtok mindnyájan egy emberre és sújtjátok le, mint megrogyott falat, megdőlt kerítést?
5Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából; a hazugságban gyönyörködnek, szájukkal áldást mondanak, de szívükben átkoznak.
6Csak Istenben nyugszik meg a lelkem, mert tőle jön reménységem.
7Mert ő az én Istenem és szabadítóm, oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam.
8Szabadulásom és dicsőségem Istenben van; erősségem Istene ő; Istenben van menedékem.
9Bízzatok benne, népek minden gyülekezete, öntsétek ki előtte szíveteket; Isten a mi menedékünk.
10Ádám fiai csupa hiábavalóság, az emberek fiai csupa hazugság; Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak.
11Ne bízzatok az igazságtalanságban, ne kívánjátok meg a rablott kincseket. Ha a gazdagságban bővelkedtek, ne kössétek hozzá szíveteket.
12Egyszer szólt Isten, ezt a két dolgot hallottam: Istené a hatalom,
13s tiéd, Uram, az irgalom; és te megfizetsz kinek-kinek cselekedetei szerint.