Psalms 57
1 A karvezetőnek. A „Ne semmisíts meg” szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elől a barlangba menekült.
2 Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert beléd vetem bizalmamat, és szárnyad árnyékában húzom meg magam, amíg a veszedelem elvonul.
3 A fölséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki jót cselekszik velem.
4 Az égből küld szabadulást nekem, és gyalázatba taszítja azokat, akik taposnak rajtam. Isten elküldi irgalmát és hűségét.
5 Lelkem az oroszlánok kölykei közt hever, amelyek felfalják az emberek fiait, foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre fent szablya.
6 Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!
7 Hálót kerítettek lábamnak, és megaláztak engem; Vermet ástak nekem, de ők maguk estek bele.
8 Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem,
9 éneklek és zsoltárt zengek! Ébredj fel, dicsőségem, ébredjen a hárfa és a lant! Hadd keltsem fel a hajnalt!
10 Hálát adok neked, Uram, a népek között, zsoltárral dicsérlek a nemzetek között,
11 mert irgalmad felér az egekig, és hűséged a fellegekig.
12 Magasztaltassék föl Isten az egek fölé, és dicsőséged minden föld fölé!