1A karvezetőnek. A „Jónat élem rehókím” szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Gátban a filiszteusok elfogták.
2Könyörülj rajtam, Isten, mert taposnak rajtam az emberek, egész nap hadakozva legyűrnek.
3Ellenségeim egész nap taposnak, bizony hadakoznak ellenem, ó, Fölséges.
4Bármikor fog is el a félelem, én tebenned remélek.
5Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Istenben remélek, nem félek, ember mit árthatna nekem?
6Egész nap felforgatják dolgaimat, vesztemre tör minden gondolatuk.
7Viszályt szítanak és köröttem ólálkodnak, sarkam után leselkednek. Ahogyan ők életemre törnek,
8úgy fizess vissza gonoszságukért, törd össze haragodban e népeket, Isten!
9Te számon tartod bujdosásomat, gyűjtsd tömlődbe könnyeimet: ugye számon kéred őket?
10Akkor majd meghátrálnak ellenségeim, bármely napon hívlak segítségül: íme megismertem, hogy te vagy Istenem.
11Az Istenben, akinek dicsőítem szavát, az Úrban, akinek dicsőítem szavát,
12az Istenben remélek, nem félek; ember mit árthatna nekem?
13Tartozom neked, Istenem, azzal, amit megfogadtam, megadom neked a hálaáldozatokat,
14mert megmentetted életem a haláltól, lábamat az elbukástól, hogy Isten előtt járjak az élők világosságában.