1A karvezetőnek. A „Ne semmisíts meg” szerint. Miktám Dávidtól.
2Vajon valóban igazságot szóltok, igazságos ítéletet hoztok, emberek fiai?
3Nem! Szívetekben gonoszat műveltek, kezetek igazságtalanságot sző a földön.
4Anyjuk méhétől fogva pártütők a gonoszok, születésük óta tévelyegnek, hazugságot beszélnek.
5Olyan a mérgük, mint a kígyóé, mint a süket áspisé, amely bezárja fülét,
6és nem hallgat a bűvölők szavára, sem az igézésben jártas varázslóéra.
7Isten! Törd össze a fogakat szájukban, zúzd össze az oroszlánok fogait, Uram!
8Folyjanak szét, mint a kiömlő víz, száradjanak el, mint az eltaposott fű.
9Mint a csiga, amely megszikkad, s kimúlik, mint az asszony elvetélt magzata, aki nem látja meg a napot!
10Mielőtt még töviseik bokorrá nőnének, haragjában elevenen elragadja őket.
11Örvend majd az igaz, amikor látja a bosszút, és a bűnösök vérében mossa lábait.
12Így szólnak majd az emberek: „Mégis van jutalma az igaznak, Bizony, van Isten, aki igazságot szolgáltat nekik a földön!”