1Dávid zsoltára, amikor fia, Absalom elől menekült.
2Uram, számosan szorongatnak engem, és sokan kelnek föl ellenem!
3Sokan mondják rám: „Nincsen segítsége Istenében!”
4Ám te, Uram, oltalmam vagy nekem, dicsőségem vagy, és fölemeled fejem.
5Hangos szómmal az Úrhoz kiáltottam, s szent hegyéről meghallgatott engem.
6Aludni tértem, s álomba merültem, és felébredtem, mert az Úr fölkarolt engem.
7Nem félek ezernyi néptől, amely körös-körül rám tör. Kelj fel, Uram, szabadíts meg, Istenem!
8Te arcul csaptad minden ellenségem, a bűnösök fogát összetörted.
9Az Úré a szabadítás, legyen áldásod népeden!