1A karvezetőnek. Hárfára. Dávid zsoltára.
2Meghallgatott igazságom Istene, amikor segítségül hívtam. Szorongatásomban tágas teret adtál nekem. Könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
3Emberek fiai, meddig lesz nehéz a szívetek? Miért szerettek hiábavalóságot, hajszoltok hazugságot?
4Tudjátok meg: az Úr csodát művel szentjével, meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.
5Bár haragudtok, ne vétkezzetek, rejtsétek azt szívetekbe nyugvóhelyeiteken, és békéljetek meg.
6Áldozzatok igaz áldozatokat és bizalmatokat az Úrba vessétek.
7Sokan mondják: „Ki mutat jót nekünk?” Ragyogtasd ránk jelként arcod fényességét, Uram!
8Több örömöt öntöttél szívembe, mint amikor a búza és a bor bőven terem.
9Éppen azért békében alszom és megnyugszom, mert te, Uram, különösen megerősítettél a reménységben engem.