Psalms 2
1 Miért dühöngenek a nemzetek, terveznek hiúságokat a népek?
2 Fölkelnek a föld királyai, egybegyűlnek mind a fejedelmek az Úr ellen, s az ő Fölkentje ellen:
3 „Szakítsuk széjjel láncukat, igájukat rázzuk le magunkról!”
4 A mennyekben lakó kineveti őket, az Úr kigúnyolja őket.
5 Haragjában így szól majd hozzájuk, bosszúságában szétzavarja őket:
6 „Fölkentem királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!”
7 Hirdetem az Úr rendeletét. Mert így szólt hozzám az Úr: „Fiam vagy te, a mai napon nemzettelek téged.
8 Kérd tőlem, és odaadom neked a nemzeteket örökségedül, s osztályrészedül a föld határait.
9 Kormányozd őket vasvesszővel, cserépedényként törd össze őket.”
10 Nos hát, királyok, okuljatok, tanuljatok, ti földi bírák!
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, ujjongjatok előtte remegve.
12 Tanuljatok fegyelmet, hogy fel ne gerjedjen az Úr haragja, s az igaz útról el ne vesszetek, amikor haragja hirtelen fellobban. Boldogok mindazok, akik benne bíznak!