1Dávid zsoltára. Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám, figyelj szavamra, amikor hozzád kiáltok!
2Szálljon illatáldozatként színed elé imádságom, és kezem fölemelése legyen olyan, mint az esti áldozat.
3Tégy Uram lakatot a számra, ajkam ajtajára reteszt.
4Ne engedd, hogy szívem gonosz szavakra hajoljon, bűnös mesterkedésekre, a gonoszat cselekvőkkel együtt; részem se legyen abban, amit ők szeretnek.
5Ám feddjen meg irgalomból az igaz és korholjon engem; de a bűnös olaja ne kenje meg a fejem, mert gonoszságuk ellen imádkozom.
6Ha majd bíráik kemény kézbe kerülnek, meghallják szavaimat, mert azok hathatósak.
7Mint a földből kiszántott és széthasított rögök, úgy hullanak csontjaik az alvilág torkába.
8Uram, Uram, a szemem rád tekint, tebenned remélek, ne vedd el életem!
9Őrizz meg engem a tőrtől, amit nekem vetettek, a gonosztevők kelepcéitől!
10A bűnösök a saját hálójukba esnek, de én átmegyek rajta!