1A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, szabadíts meg az erőszakos embertől,
3akik gonoszságot terveznek szívükben, és egész nap háborúságot keltenek.
4Nyelvüket élesítik, mint a kígyók, vipera mérge van a nyelvük alatt.
5Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől, szabadíts meg az erőszakos embertől, akik lépteimnek gáncsot vetnek.
6Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek, kötelekből hálót feszítenek elém, kelepcét állítanak elém az út mentén.
7Mondom az Úrnak: „Te vagy az én Istenem, hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet.”
8Uram, Uram, erős segítségem, takard be fejemet a harc napján.
9Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván, ne hagyd beteljesülni terveit.
10Fölemelik körülöttem fejüket, borítsa el őket önnön ajkuk gonoszsága!
11Hulljon rájuk izzó parázs, vesd őket a mélységbe, hogy föl ne keljenek.
12Ne legyen maradása az országban a szájhősnek, gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.
13Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek és igazságot a szegényeknek.
14Áldják majd nevedet az igazak, és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.