Psalms 140
1 A karvezetőnek. Dávid zsoltára.
2 Ments meg engem, Uram, a gonosz embertől, szabadíts meg az erőszakos embertől,
3 akik gonoszságot terveznek szívükben, és egész nap háborúságot keltenek.
4 Nyelvüket élesítik, mint a kígyók, vipera mérge van a nyelvük alatt.
5 Óvj meg, Uram, a bűnös kezétől, szabadíts meg az erőszakos embertől, akik lépteimnek gáncsot vetnek.
6 Tőrt vetnek nekem titkon a kevélyek, kötelekből hálót feszítenek elém, kelepcét állítanak elém az út mentén.
7 Mondom az Úrnak: „Te vagy az én Istenem, hallgasd meg, Uram, hangos könyörgésemet.”
8 Uram, Uram, erős segítségem, takard be fejemet a harc napján.
9 Ne add meg, Uram, amit a gonosz kíván, ne hagyd beteljesülni terveit.
10 Fölemelik körülöttem fejüket, borítsa el őket önnön ajkuk gonoszsága!
11 Hulljon rájuk izzó parázs, vesd őket a mélységbe, hogy föl ne keljenek.
12 Ne legyen maradása az országban a szájhősnek, gonoszsága ragadja veszedelembe az erőszakost.
13 Tudom, hogy az Úr jogot szolgáltat a szűkölködőknek és igazságot a szegényeknek.
14 Áldják majd nevedet az igazak, és színed előtt laknak az egyenes lelkűek.