1Maszkíl Dávidtól, amikor a barlangban volt. Imádság.
2Szavammal az Úrhoz kiáltok, szavammal az Úrhoz könyörgök.
3Színe elé öntöm imádságomat, nyomorúságomat feltárom előtte.
4Ha lelkem elcsügged bennem, te ismered ösvényeimet. Azon az úton, amelyen járok, titkon tőrt vetettek nekem.
5Fürkészve tekintek jobbra, de nincs, aki észrevenne! Nincs számomra menedék, nem akad, aki életemmel törődne.
6Hozzád kiáltok, Uram, Mondom: „Te vagy az én bizodalmam, osztályrészem az élők földjén.
7Méltasd figyelemre könyörgésemet, mert nagyon megaláztak engem. Szabadíts meg üldözőimtől, mert erősebbek nálam.
8Vezess ki a börtönből, hogy dicsérjem nevedet; körülvesznek majd az igazak, amikor jót teszel velem.”