1A karvezetőnek. Nyolcadra. Dávid zsoltára.
2Segíts meg, Uram, mert pusztulnak a szentek, az emberek fiai között a hűséges megfogyatkozott.
3Hiábavalóságot mond mindenki a felebarátjának, álnok szájjal, kétszínűen beszélnek.
4Pusztítson el az Úr minden álnok szájat, és kevélyen beszélő nyelvet!
5Akik így szólnak: „Nyelvünkkel diadalmaskodunk, velünk van a mi szánk: ki lesz rajtunk úrrá?”
6„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt fölkelek — mondja az Úr —, és megszabadítom a megvetettet.”
7Az Úr szava tiszta szó, tűzben megpróbált ezüst, salaktól elválasztva, hétszeresen megtisztítva.
8Uram, te megőrzöl és megoltalmazol minket, e nemzedéktől mindörökre.
9Körös-körül istentelenek járnak, mert a szennyet magasztalják fel az emberek fiai.