1A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Az Úrban bízom én. Hogyan mondhatjátok nekem: „Menekülj a hegyekbe, mint a veréb!
2Mert íme a bűnösök kifeszítették az íjat, a húrra illesztették nyilaikat, hogy lenyilazzák a sötétben az egyenes szívűeket.
3Ha semmibe sem veszik végzéseidet, mit tehet akkor az igaz?”
4Szent templomában van az Úr, áll az egekben az Úr trónusa. A szegényre tekint a szeme, az emberek fiait vizsgálja pillantása.
5Megvizsgálja az Úr az igazat s az istentelent; saját lelkét gyűlöli, aki szereti a gonoszságot.
6Parazsat és kénkövet hullat a bűnösökre, és szélvihar lesz kelyhük osztályrésze.
7Mert igaz az Úr s az igazságot kedveli, az igazak láthatják majd arcát.