1Ekkor szólt ott az Úr Mózeshez:
2„Küldj férfiakat, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét, amelyet majd Izrael fiainak adok, minden törzsből egyet-egyet, a fejedelmek közül.”
3Megtette Mózes, amit az Úr parancsolt, s elküldte Párán pusztából a fejedelmi férfiakat, név szerint:
4Rúben törzséből: Sámuát, Zekur fiát,
5Simeon törzséből: Safátot, Húri fiát,
6Júda törzséből: Kálebet, Jefóne fiát,
7Isszakár törzséből: Jígalt, József fiát,
8Efraim törzséből: Hóseát, Nún fiát,
9Benjamin törzséből: Fáltit, Ráfu fiát,
10Zebulon törzséből Geddiélt, Szódi fiát,
11József törzséből: Manassze ágából: Gáddit, Szúszi fiát,
12Dán törzséből Ammielt, Gemálli fiát,
13Áser törzséből: Sztúrt, Mikaél fiát,
14Naftali törzséből Nahábit, Vápszi fiát,
15Gád törzséből: Gúelt, Máki fiát.
16Ez volt azoknak a férfiaknak a neve, akiket Mózes elküldött, hogy vegyék szemügyre a földet. Hóseát, Nún fiát azonban Józsuénak hívta.
17Elküldte tehát ezeket Mózes, hogy vegyék szemügyre Kánaán földjét és azt mondta nekik: „Menjetek fel a Délvidéken át, s ha feljuttok a hegyekre,
18vegyétek szemügyre azt a földet, hogy milyen, meg a népet, amely lakja, hogy erős-e vagy gyenge, hogy számra nézve kevés-e vagy sok,
19maga a föld jó-e vagy rossz, milyenek a városok, körülkerítettek-e vagy kerítetlenek,
20a talaj kövér-e vagy sovány, erdős-e vagy fátlan. Legyetek bátrak, s hozzatok nekünk a föld gyümölcseiből.” — Éppen az az idő volt, amikor már enni lehetett a korai szőlőt.
21Felmentek tehát, s kikémlelték a földet a Szín-pusztától kezdve egészen Rohóbig, amely Emát felé menet van.
22Felmentek a Délvidékre, s eljutottak Hebronba, ahol Achimán, Sisáj és Talmáj, Enák fiai voltak. — Hebron hét esztendővel előbb épült, mint Tánisz, Egyiptom városa. —
23Aztán elmentek a Szőlőfürt völgyéig, s levágtak egy szőlővesszőt a fürtjével együtt, s két férfi egy rúdon elhozta, és vettek a hely gránátalmáiból és fügéiből is,
24a helyet pedig elnevezték Nehel-Eskólnak (azaz a Szőlőfürt völgyének), minthogy szőlőfürtöt hoztak onnan Izrael fiai.
25Negyven nap múlva aztán, bejárva az egész vidéket, visszatértek a föld kémei,
26s eljutottak Mózeshez és Áronhoz meg Izrael fiainak egész gyülekezetéhez a Párán-pusztába, amely Kádesnél van. Beszámoltak nekik és az egész közösségnek, megmutatták a föld gyümölcseit
27és elbeszélték, mondván: „Eljutottunk arra a földre, amelyre küldtél minket, s az csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, amint ezekből a gyümölcsökből is látható,
28de igen erős lakói, nagy és fallal körülvett városai vannak: Enák utódait is láttuk ott.
29Amalekiták laknak a Délvidéken, hetiták, jebuziták, amoriták a hegységben és kánaániak laknak a tenger mellett és a Jordán folyó körül.”
30Zúgolódni kezdett erre a nép Mózes ellen, de Káleb csendesítette őket, és azt mondta: „Csak menjünk fel, s foglaljuk el azt a földet, mert el tudjuk foglalni.”
31Ám a többiek, akik vele voltak, azt mondták: „Semmiképpen sem mehetünk fel e nép ellen, mert erősebb nálunk.”
32Sőt gyalázták Izrael fiai előtt azt a földet, amelyet megtekintettek, mondván: „A föld, amelyet bejártunk, elemészti lakóit, népe, amelyet láttunk, szálas termetű,
33láttunk ott jó néhány szörnyet Enák fiaiból, az óriások nemzetségéből, akikhez képest mi olyanoknak látszottunk, mint a sáskák.”