Job 5
1 Kiálts csak! Van-e, aki felel neked? Fordulj valakihez a szentek közül!
2 Valóban öli a balgát a harag, s az együgyűt bosszúság gyilkolja.
3 Láttam balgát gyökeret verni, de jó sorát tüstént megátkoztam.
4 Távol esnek fiai a jóléttől, eltapossák őket a kapuban, és nem lesz, aki mentse őket.
5 Feleszi termését az éhező, s elragadja fegyverrel kezében; szomjasok szürcsölik vagyonát.
6 Semmi sem esik meg a földön ok nélkül, s a nyomorúság nem a földből fakad;
7 az ember úgy születik nyomorúságra, mint a madár repülésre.
8 Én pedig az Úrhoz fordulnék kéréssel, Isten elé terjeszteném ügyemet,
9 aki nagyokat visz végbe, s amiket nem lehet kifürkészni, csodákat, amiknek nincsen száma;
10 aki esőt bocsát a föld színére, és vízzel öntözi az egész határt,
11 hogy az alázatosakat felemelje, s a szomorúakat jólétbe helyezze;
12 aki széttépi a ravaszok fondorkodását, hogy kezük ne vihesse véghez, amit kezdtek;
13 aki megfogja a bölcseket saját csalárdságukkal, és meghiúsítja az álnokok terveit:
14 fényes nappal sötétbe botlanak, délben úgy tapogatnak, mint éjjel;
15 aki megmenti a szegényt szájuk pallosától, s a nyomorban élőt az erősnek karjától;
16 így reménye nyílik a szegénynek, a gazság pedig befogja száját.
17 Boldog az az ember, akit Isten megfenyít! Meg ne vesd tehát az Úr feddését!
18 Ő sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver — de keze gyógyít is.
19 Kiragad téged hat szorongatásból, és nem ér baj a hetedikben.
20 Az éhínségben megment a haláltól, s a hadban a kardnak erejétől.
21 Biztonságban vagy a nyelvnek ostorától, és nem kell félned, ha pusztulás közeledik;
22 nevethetsz pusztuláson, éhségen, és nem kell félned a föld vadjaitól,
23 mert frigyben vagy a szántó köveivel, s a mező vadja veled békességben lesz.
24 Épségben tudhatod sátradat, és nem találsz hiányt, ha megnézed hajlékodat.
25 Majd tapasztalod, hogy magzatod sokasodik, és sarjad annyi lesz, mint a fű a földön.
26 Bővelkedve szállsz a sírba, úgy, mint a learatott gabonát idejében betakarítják.
27 Ezt íme, így kutattuk ki, de így is van; halljad tehát és jegyezd meg magadnak!”