Job 6
1 Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt:
2 „Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet és a nyomorúságot, melyet szenvedek,
3 akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek; ezért vannak tele szavaim keserűséggel!
4 Mert belém fúródtak az Úr nyilai, és mérgük felissza lelkemet; az Úr rémítései hadakoznak ellenem.
5 Ordít-e a vadszamár, ha füve van? Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll?
6 És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva, vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz?
7 Amit azelőtt illetni sem akartam, nyomorúságomban az lett most ételem!
8 Bárcsak jönne, amit kértem, és megadná Isten, amit remélek,
9 és tetszenék neki, hogy összezúzzon, felemelje kezét és végezzen velem!
10 Akkor még az lenne vigaszom, hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél, mégsem ellenkezem a Szent szavaival.
11 Mi az én erőm, hogy kitartsak? És mi a végem, hogy türelmesen várjak?
12 Talán a kövek erőssége az én erőm? Talán ércből van a testem?
13 Íme: nincsen magamban segítségem, s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.
14 Aki megvonja barátjától a könyörületet, elhagyja az Úr félelmét.
15 Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok, amelyek hirtelen kiöntenek medrükből;
16 zavarosak a jégtől, ömlik beléjük a hólé;
17 hőség idején azonban véget érnek, s amint felmelegszik, elapadnak medrükben;
18 tétován kanyarog folyásuk útja, felszállnak az űrbe és eltűnnek.
19 Keresik őket Tema karavánjai, bizakodnak bennük Sába vándor menetei,
20 de szégyent vallanak bizakodásukkal, elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak.
21 Ti is most ilyenek vagytok hozzám: lám visszariadtatok, látva csapásomat!
22 Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit! Adjatok nekem vagyonotokból!?
23 Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből! A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!?
24 Csak oktassatok, majd én hallgatok; ha netán tévedtem, adjátok tudtomra!
25 Miért gáncsoltok őszinte beszédet, holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna?
26 Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket, s a szavakat szélnek bocsátjátok;
27 rátámadtok az árvára, és barátotokat kiforgatni igyekeztek.
28 De végezzétek csak el, amit kezdtetek, hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e?
29 Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül, és szólva, igaz ítéletet tegyetek,
30 akkor nem találtok hamisságot nyelvemen, és torkomból nem hangzik dőreség!