Job 4
1 Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:
2 „Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?
3 Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,
4 szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.
5 Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!
6 Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?
7 Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?
8 Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;
9 tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.
10 Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!
11 Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.
12 Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;
13 éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,
14 félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!
15 Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;
16 ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:
17 Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?
18 Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!
19 Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;
20 véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;
21 utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.