1Erre Jób így válaszolt:
2„Tehát csak ti vagytok-e emberek, és veletek kihal a bölcsesség?
3Nekem is van eszem, úgy mint nektek; nem is vagyok nálatok alábbvaló, mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?
4Kikacagja a saját barátja azt, aki Istenhez kiáltott és meghallgatást talált! Kinevetik az igaz jámborságát!
5A balsorsnak megvetés jár! — gondolja a jómódban élő; rúgás vár azokra, akiknek lába megingott.
6Bőséget élveznek a garázdák sátrai, és bizton vannak, akik Istent ingerlik, holott ő adott mindent kezükbe.
7Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak, az ég madarait, majd megjelentik neked,
8szólj a földnek, és elmondja neked, s elbeszélik a tenger halai.
9Ki ne tudná mindezek közül, hogy ezeket az Úr keze alkotta.
10Az ő kezében van minden élőlény párája és minden emberi testnek lelke!
11Nemde a szavakat a fül vizsgálja, miként az ízt a falatozó ínye!
12‘A vénekben lakozik a bölcsesség, s a hosszú életben az okosság’.
13De Nála van a bölcsesség és az erő, övé a tanács és az okosság.
14Ha ő leront, nincs aki felépítsen, ha valakit elzár, nincs aki szabadon bocsássa.
15Ha visszatartja a vizeket, minden elszárad, ha elereszti őket, feldúlják a földet.
16Nála van az erő és az előrelátás, ismeri a csalót s a megcsaltat egyaránt;
17balga végre viszi a tanácsadókat, és elveszi a bírák eszét;
18feloldja a királyok övét, és kötelet fon derekukra;
19papokat elhurcol dicstelenül, és kiforgatja a hatalmasokat.
20Elváltoztatja az igazmondók ajkát, és elveszi az öregek eszét.
21Gyalázatot áraszt a fejedelmekre, és felemeli az elnyomottakat.
22Elveszi mélységes dolgokról a sötétség leplét, és napvilágra hozza a halál árnyékát;
23naggyá tesz népeket és romlást hoz rájuk, a bukottakat pedig talpra állítja;
24megfosztja a belátástól a föld népének vezéreit, megtéveszti őket, hogy hiába bolyongjanak járatlan úton;
25tapogatnak a sötétben, világosság nélkül, támolyogni engedi őket, mint a részegeket.