Job 11
1 És felelt a naámai Szófár, és ezt mondta:
2 „Válasz nélkül maradjon-e a bőbeszédű, vagy a fecsegőnek legyen-e igaza?
3 Egyedül előtted hallgassanak az emberek, s amikor gúnyolod a többieket, senki se utasítson rendre?
4 Úgy mondtad: ‘Szavaim kifogástalanok, és szeplő nélkül állok Előtted!’
5 Bár csak beszélne Isten veled, és nyitná meg ajkait ellened,
6 és mutatná meg neked a bölcsesség titkait — mert sokféle az ő törvénye —, akkor belátnád, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz el tőle, mint ahogy bűnöd megérdemli.
7 Talán megérted Isten lábnyomait, és elérsz a Mindenható tökéletességéig?
8 Magasabb az az égnél — mit is tehetnél? Mélyebb az alvilágnál — hogy ismernéd meg?
9 Mértéke hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10 Ha felborít, bezár vagy kényszerít, ki tud vele szembeszállni?
11 Mert ő ismeri az emberek hitványságát, és látva a bűnt, nemde tekintetbe veszi!
12 A balga férfi felfuvalkodik kevélységében, s azt hiszi, hogy mint a vadszamár csikója, szabadnak született!
13 Te pedig, ha megerősíted szívedet és kitárod hozzá kezedet,
14 és ha bűn tapad kezedhez, elveted magadtól, és nem tűrsz sátradban jogtalanságot:
15 akkor szeplőtelenül emelheted fel arcodat, állhatsz szilárdan és nem kell félned.
16 Akkor elfelejtheted nyomorúságodat, úgy gondolsz majd rá, mint az elfolyt vizekre.
17 Ragyogó lesz estéd, mintha dél lenne, s amikor azt hiszed, hogy elenyésztél, feltámadsz, mint a hajnali csillag;
18 és jó kedvvel leszel, remény lesz előtted, körültekintesz és nyugton térhetsz pihenőre.
19 Lefekhetsz és senki sem riaszt, és sokan keresik majd kegyedet.
20 A gonoszok szemei azonban elepednek, és menedékük elvész tőlük; a reményük pedig olyasvalami, amitől a lélek visszariad.”