1Amikor meg akartam gyógyítani Izraelt, nyilvánvalóvá lett Efraim gonoszsága és Szamaria rosszasága; mert csalárdul cselekszenek, és benn fosztogató tolvajok járnak, künn pedig rablók.
2És nem veszik szívükre, hogy én minden gonoszságukról megemlékezem; most körülveszik őket gonosz cselekedeteik, azok színem előtt vannak.
3Gonoszságukkal szereznek örömet a királynak, hazugságaikkal a fejedelmeknek.
4Hűtlenek ők valamennyien; valamennyien házasságtörők. Tüzesek, mint a kemence, amelyet a pék begyújt, de abbahagyja a tüzelést a kovász bekeverésétől az egész tészta megkeléséig.
5Királyunk napján rogyadoznak a fejedelmek a bor hevületétől, s ő cselvetőknek nyújtotta kezét.
6Álnokul megkörnyékezték szívét, egész éjjel aludt haragjuk, reggel azonban felcsap, mint a tűznek lángja.
7Tüzesek lettek mindannyian, mint a kemence, és megemésztették bíráikat; királyaik mind elhullottak, nincs, aki hozzám kiálthatna közülük!
8Efraim a népek közé keveredett; olyanná lett Efraim, mint a hamuban sült kenyér, melyet meg nem fordítottak.
9Idegenek emésztik erejét, és ő nem tudja; ősz hajszálak ütnek ki rajta, s ő észre nem veszi.
10Szemtől szembe vádolja Izraelt saját gőgje, s ők mégsem térnek vissza az Úrhoz, Istenükhöz, és mindezek ellenére sem keresik őt.
11Efraim olyanná lett, mint a galamb, buta és balga: Egyiptomot hívják segítségül, az asszírok után futnak;
12de mikor utánuk futnak, kifeszítem felettük hálómat, és lerántom őket, mint az ég madarát, és megverem őket úgy, amint gyülekezetükben hallották.
13Jaj nekik, mert eltávoztak tőlem! Elvesznek, mert elpártoltak tőlem; pedig én megszabadíthatnám őket, de ők hazug dolgokat beszélnek ellenem.
14Nem kiáltottak hozzám szívükből, hanem jajgattak fekvőhelyükön; a búzáért és a borért aggódnak, és tőlem eltávoztak!
15Én oktattam őket, én erősítettem meg karjukat, és ők mégis gonoszat terveznek ellenem!
16Ahhoz térnek meg, aki nem ér semmit, olyanok lettek, mint a csalfa íj. Kard által hullanak el majd fejedelmeik nyelvük dühe miatt. Ez lesz a gyalázatuk Egyiptom földjén!