1Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek: ‘Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz,
2Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket, megvert, de gondjába is vesz minket.
3Két nap múlva ismét életre kelt minket; harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt. Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat! Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal, eljön hozzánk, mint az őszi eső, és mint a tavaszi eső a földre.’
4Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő, és mint a reggel tovatűnő harmat.
5Ezért vertem őket a próféták által, megöltem őket szám igéjével. Ítéletem elérkezik, mint a világosság.
6Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot, és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.
7Ők azonban megszegték a szövetséget Adamnál, ott lettek hűtlenek hozzám.
8Gileád gonosztevőknek vérrel telegázolt városa,
9s a papok társasága olyan, mint ama rablók csapata, akik megölik az úton a Szíchemből jövőket; nyilvánvaló gonoszságot cselekszenek.
10Izrael házában rettentő dolgot láttam: ott paráználkodik Efraim, ott mocskolja be magát Izrael.
11De te is légy készen, Júda, az aratásra, ha majd jóra fordítom népem sorsát!