1Fújd a harsonát! Sasként jön az Úr házára a baj, mert megtörték szövetségemet és megszegték törvényemet.
2Majd segítségül hívnak engem: ‘Én Istenem!’, mi ismerünk téged, mi, Izrael!
3Megvetette Izrael a jót, ellenség üldözi majd őt!
4Királyokat választottak ők nélkülem; fejedelmeket választottak tudtomon kívül; ezüstjükből és aranyukból bálványokat csináltak, hogy elvesszenek.
5Odalesz a borjúd, Szamaria! Haragom felgerjed ellenük; még meddig nem tudnak megtisztulni?
6Hiszen az is Izraelből való, mesterember készítette, nem isten az, és bizony szilánkokká lesz Szamaria borja!
7Szelet vetnek ők, de majd vihart aratnak, s a búzaszál nem hány kalászt, a kalász nem ad lisztet, és ha ad is, idegenek eszik meg azt.
8Felemésztődik majd Izrael; máris olyan a nemzetek között, mint a tisztátalan edény.
9Mert Asszúrhoz mentek fel ők, mint kóborló vadszamár; Efraim ajándékokat adott szeretőinek.
10De még ha pénzen meg is veszik őket a nemzetek, akkor is összegyűjtöm most őket, és hamarosan remegni fognak a fejedelmek királyának terhétől.
11Mert sok oltárt épített Efraim, hogy vétkezzék, bűnné lettek számára az oltárok.
12Ha még oly sok törvényemet írom is elő neki, ő csak idegeneknek tekinti őket.
13Szeretik a véresáldozatokat, húst áldoznak és esznek, de az Úr nem veszi ezt kegyesen; megemlékezik most gonoszságaikról, és megtorolja rajtuk bűneiket. Visszatérnek ők majd Egyiptomba!
14Mivel Izrael megfeledkezett teremtőjéről és szentélyeket épített, és Júda sok erős várost emelt: tüzet bocsátok én városaira, s az megemészti házait.