Ruth 4
1 Bóáz pedig felment a kapuba, és ott leült. Hát egyszer csak arra ment az a megváltó, akiről Bóáz beszélt, mire azt mondta: Térj ide, ülj le itt ez s ez; az pedig odatért és leült.
2 Aztán vett tíz embert a város vénei közül, és azt mondta: Üljetek le itt. És mikor leültek,
3 azt mondta a megváltónak: Azt a darab mezőt, mely testvérünké, Elimeleké volt, eladja Noomi, aki visszatért Móáb mezejéről.
4 Én tehát azt gondoltam, hogy teszek neked egy nyilatkozatot, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és népem vénei előtt. Ha megváltod, váltsd meg, ha pedig nem váltod meg, jelentsd ki nekem, hogy tudjam, mert rajtad kívül nincs ki megváltsa, és utánad én vagyok; és az azt mondta: Én megváltom.
5 Akkor azt mondta Bóáz: Amely napon megveszed a mezőt Noomi kezéből: a móábi Rúthot, a megholtnak feleségét is megveszed, hogy a megholtnak nevét feltámaszd öröksége fölé.
6 Erre azt mondta a megváltó: Nem válthatom meg magamnak, mert tönkretenném a saját örökségemet; váltsd meg magadnak te, amit nekem lenne jogom megváltani, mert én nem válthatom meg.
7 Hajdanában pedig Izráelben a megváltásnál és a cserénél ez szolgált minden ügylet megállapítására, lehúzta az ember a saruját, és odaadta a másik félnek; és ez volt a tanúbizonyság Izráelben.
8 Azt mondta tehát a megváltó Bóáznak: Vedd meg magadnak; és lehúzta saruját.
9 Bóáz pedig azt mondta a véneknek és az egész népnek: Tanúk vagytok ti ma, hogy megvettem mindent, ami Elimeleké volt, és mindent, ami Kiljoné és Mahloné volt; Noomi kezéből.
10 És a móábi Rúthot, Mahlon feleségét is megvettem magamnak feleségül, hogy feltámasszam a megholtnak nevét öröksége fölé, és ne vágassék ki a megholtnak neve testvérei közül és helysége kapujából; tanúk vagytok ti ma.
11 Erre azt mondta az egész nép, mely a kapuban volt, és a vének: Tanúk vagyunk: adja az Úr, hogy legyen az az asszony, aki most bemegy házadba olyan, mint Rákhel és mint Lea, akik ketten építették fel Izráel házát, és szerezz sereget Efratában és nevezz nevet Bét-Lehemben.
12 Hogy legyen a házad olyan, mint Pérec háza, akit Támár szült Júdának; abból a magból, melyet ettől a leánytól ad néked az Úr.
13 Így vette el Bóáz Rúthot, és mikor felesége lett, bement hozzá; és az Úr foganást adott neki, és lett egy fia.
14 Akkor azt mondták az asszonyok Noominak: Áldott az Úr, aki nem engedte ma, hogy a megváltó megszűnjön a számodra; hogy neveztessék neve Izráelben;
15 és legyen neked lelked felüdítőjévé és öregségedben eltartóddá; mert a menyed szülte őt, aki téged szeret, aki jobb neked két fiúnál.
16 Aztán fogta Noomi a gyermeket, ölébe tette és dajkája gyanánt lett neki.
17 A szomszédasszonyok pedig nevet adtak neki, mondván: Fia született Noominak; és elnevezték őt Obednek. Ő volt Isainak, a Dávid atyjának atyja.
18 És ez a Pérec ága: Pérec fia volt Hecron.
19 Hecron fia volt Rám; Rám fia volt Amminádáb.
20 Amminádáb fia volt Nahsón; Nahsón fia volt Szalmá.
21 Szalmón fia volt Bóáz; Bóáz fia volt Obed.
22 Obed fia volt Isai; Isai fia pedig volt Dávid.