1És azt mondta neki a napa, Noomi: Leányom, ugye keressek neked egy nyugalmas helyet, ahol jó dolgod lesz?
2Most tehát ugye Bóáz rokonság hozzánk, akinek a leányaival voltál? Hát ő az éjjel árpát szór a szérűn.
3Tehát fÚrödjél meg, kend meg magadat, vedd magadra ruháidat, és menj le a szérűre; ne mutatkozzál a férfiú előtt, míg el nem végzi ételét és italát.
4És majd mikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahova fekszik, aztán menj be, takard ki a lábainál és feküdjél le; ő aztán megmondja neked, mit csinálj.
5És azt mondta neki: Mindent megteszek, amit mondasz.
6És lement a szérűre, és egészen úgy tett, mint ahogyan napa parancsolta neki.
7És mikor Bóáz evett, ivott, jókedve lett és elment lefeküdni a garmada szélére; ő is odament titkon és kitakarta a lábainál és lefeküdt.
8És történt, hogy éjfélkor felrezzent a férfi, és mikor megfordult, hát íme egy asszony feküdt a lábainál.
9És azt mondta: Ki vagy te? Az pedig azt mondta: Én vagyok Rúth, a te szolgálód, hogy terjeszd ki szárnyadat a te szolgálódra, mert megváltó vagy te.
10És azt mondta: Az Úrnak áldottja vagy te, leányom, nagyobb szeretetet tanúsítottál utóbb, mint előbb, hogy nem jártál a legények után, sem szegény, sem gazdag után.
11Most tehát, leányom, ne félj, mindent megteszek neked, amit mondasz; mert tudja mindenki népem kapujában, hogy derék asszony vagy te.
12És most igaz, hogy én megváltó vagyok; de van nálam közelebbi megváltó is.
13Maradj éjszakára, reggel aztán, ha meg akar váltani, jó, váltson meg, ha pedig nem kíván téged megváltani, akkor megváltalak én, él az Úr! Feküdjél reggelig.
14Az ő lábainál feküdt tehát reggelig, és olyankor kelt fel, mikor egyik ember a másikat még nem ismerhette meg. Mert azt gondolta: Ne tudják meg, hogy az asszony eljött a szérűre.
15És azt mondta: Add ide azt a nagy kendőt, mely rajtad van, és tartsd; és mikor odatartotta, belemért hattal árpát, feladta neki, és azzal elment a városba.
16Ő pedig mikor megérkezett napához, az azt mondta neki: Ki vagy, leányom?; mire ő elmondott neki mindent, amit az a férfiú cselekedett vele.
17És azt mondta: Ezt az árpát adta nekem hattal; mert azt mondta: Ne érkezzél Úresen napadhoz.
18Az pedig azt mondta: Várj, leányom, míg megtudod, hogy dől el a dolog; mert nem nyugszik az az ember, míg el nem végzi a dolgot ma.