1Noominak pedig volt egy rokona a férjéről, egy derék, vagyonos ember Elimelek nemzetségéből; a neve Bóáz volt.
2Egyszer azt mondta a móábi Rúth Noominak: Szeretnék elmenni kalászt szedni valaki után, akinek kedvet találok szemeiben; ő pedig azt mondta neki: Eredj, leányom.
3És elment és mikor odaért, szedegetett a mezőn az aratók után; és a véletlen úgy hozta, hogy a mezőnek az a része Bóázé volt, aki Elimelek nemzetségéhez tartozott.
4És egyszer csak jött Bóáz Bét-Lehemből, és azt mondta az aratóknak: Az Úr legyen veletek!; azok pedig azt mondták neki: Áldjon meg téged az Úr!
5Akkor azt mondta Bóáz a legényének, aki az aratók felett állott: Kié ez a leány?
6És felelt a legény, ki az aratók felett állott, és azt mondta: Az a móábi leány ez, aki Noomival tért vissza Móáb mezeiről,
7és azt mondta: Hadd szedegessek, kérlek, és gyűjtsek a kévék közt az aratók után; és mikor ideért, attól fogva kitartott, reggeltől mostanig, ez a kevés pihenése volt otthon.
8Erre azt mondta Bóáz Rúthnak: Ugye hallod, leányom, ne menj más mezőre szedegetni, ne is távozzál el innét; hanem itt járj szorosan az én leányaim nyomában.
9Szemeid legyenek a mezőn, amit aratnak, és menj utánuk, egyébiránt megparancsoltam a legényeknek, hogy hozzád ne nyúljanak; ha szomjas leszel, eredj az edényekhez és igyál abból; amit a legények merítenek.
10Erre ő arcra esett és meghajolt a földig és azt mondta neki: Hogy-hogy találtam kegyet szemeidben, hogy rám tekintesz, holott én idegen vagyok?
11Felelt pedig Bóáz és azt mondta neki: Jól megmondtak nekem mindent, amit napaddal tettél férjed halála után; hogy elhagytad atyádat, anyádat, szülőföldedet, és eljöttél egy olyan néphez, melyet azelőtt nem ismertél.
12Fizesse meg az Úr, amit tettél; és legyen teljes jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.
13És ő azt mondta: Találjak kegyet szemeidben, uram, de megvigasztaltál engem, és de szívére beszéltél szolgálóleányodnak; holott én nem vagyok olyan, mint akármelyik szolgálóleányod.
14És azt mondta neki Bóáz az evés idején: Jer ide közelebb, és egyél a kenyérből és mártsd falatodat az ecetbe; és mikor leült oldalt az aratók mellé, nyújtott neki pörkölt gabonát, és evett, jóllakott, maradt is neki.
15És mikor felkelt szedegetni, parancsot adott Bóáz a legényeinek, mondván: A kévék között is szedegethet, hát ne pirítsatok rá.
16Sőt akarva is húzzatok ki neki a nyalábokból; és hagyjátok el, hadd szedegesse fel, rá ne szóljatok.
17Aztán szedegetett a mezőn estig; és mikor kicsépelte, amit szedegetett, lett szinte egy efa árpa.
18És felvette és bement a városba, és mikor napa látta, amit szedegetett; elővette és neki adta azt, ami maradt neki, miután jóllakott.
19Akkor azt mondta neki napa: Hát te hol szedegettél ma és hol foglalkoztál? Legyen áldott, aki rád tekintett! Akkor megmondta napának, hogy kinél foglalkozott, és azt mondta: Annak az embernek a neve, akinél ma foglalkoztam: Bóáz.
20Erre azt mondta Noomi a menyének: Az Úrnak áldottja ő, hogy nem hagyta el kegyességét az élők iránt és a megholtak iránt (továbbá azt mondta neki Noomi: Közelvalónk nekünk az az ember, megváltóink közül való);
21amire azt mondta a móábi Rúth: Azért is, hogy nekem azt mondta: Szorosan az én legényeim nyomában járj, míg el nem végzik az én egész aratásomat.
22És azt mondta Noomi a menyének, Rúthnak: Jó lesz, leányom, ha az ő leányaival jársz ki, így nem akadhatnak beléd más mezőn.
23Így aztán szorosan a Bóáz leányainak nyomában járt szedegetve, míg el nem végződött az árpaaratás és búzaaratás; azután pedig napával maradt.