1Történt egyszer a bírák uralkodásának, idején, hogy éhség lett az országban; és egy ember a júdai Bét-Lehemből elment, hogy Móáb mezein tartsa fent magát mint jövevény feleségével és két fiával.
2Az ember neve Elimelek volt, felesége neve Noomi, két fiának neve pedig Mahlon és Kiljon, efrátiak, a júdai Bét-Lehemből valók; kik megérkeztek Móáb mezeire, és ott éltek.
3Mikor Elimelek, Noomi férje meghalt, és ő két fiával maradt;
4azok móábi nőket vettek maguknak feleségül, egyiknek a neve Orpá, másiknak a neve Rúth; így laktak ott mintegy tíz esztendeig.
5Mikor azok is meghaltak mind a ketten, Mahlon és Kiljon, és az asszony két gyermeke nélkül és férje nélkül maradt;
6felkelt menyeivel és visszatért Móáb mezeiről; mert azt hallotta Móáb mezején, hogy az Úr meglátogatta népét, adván nekik kenyeret.
7Mikor kiment arról a helyről, ahol élt,2 és a két menye vele; amint mentek az úton visszatérőben Júda országába:
8azt mondta Noomi az ő két menyének: Menjetek, kérlek, térjetek vissza, ki-ki az ő anyjának házába; cselekedjék az Úr veletek kegyelmességet, mint ti cselekedtetek a megholtakkal és velem.
9Adja az Úr nektek, hogy találjatok nyugodalmat, ki-ki a férje házában; ezzel megcsókolta őket, azok pedig felemelték szavukat és sírtak;
10és azt mondták neki: Inkább visszatérünk veled a te népedhez.
11De Noomi azt mondta: Térjetek vissza leányaim, miért jönnétek velem; hát vannak-e még fiak az én szívem alatt, hogy nektek férjeitek lehetnének?
12Térjetek vissza, leányaim, menjetek, mert én öregebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Ha azt mondanám, hogy van reményem, sőt még ez éjjel férjhez mennék és fiaim is születnének:
13akkor is, várakozhatnátok-e addig, míg megnőnek; akkor is, elzárhatnátok-e magatokat, hogy férjhez ne menjetek? Ne, lányaim, úgyis nagy keserűségem van miattatok; hiszen az Úr keze énreám jött ki.
14Erre megint felemelték szavukat és sírtak; aztán Orpá megcsókolta napát, Rúth pedig belekapaszkodott.
15De az azt mondta: íme sógorasszonyod visszatért népéhez és istenéhez; térj vissza sógorasszonyod után!
16Erre azt mondta Rúth: Ne unszolj engem, hogy téged elhagyjalak, hogy visszatérjek tőled; mert ahova mégy, megyek; ahol megszállsz, megszállok; néped a népem, Istened Istenem;
17ahol meghalsz, ott halok meg és ott temessenek el; úgy cselekedjen velem az Úr és még inkább úgy, hogy csak a halál választhat el engem tetőled.
18Mikor így látta, hogy erősen el van tökélve, hogy vele megy; megszűnt rábeszélni.
19Így mentek aztán kettesben, míg megérkeztek Bét-Lehembe; és mikor megérkeztek Bét-Lehembe, megmozdult miattuk az egész város, és azt mondták az asszonyok: Hát ez Noomi?
20Ő pedig azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Noominak; hívjatok engem Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható.
21Én teli mentem el és Úresen hozott vissza az Úr; miért hívnátok engem Noominak, mikor az Úr tett bizonyságot ellenem, és a Mindenható bajjal illetett engem?
22Így tért vissza Noomi és vele menye, a móábi Rúth, aki Móáb mezeiről tért vissza; és éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Bét-Lehembe.