Ruth 1
1 Történt egyszer a bírák uralkodásának, idején, hogy éhség lett az országban; és egy ember a júdai Bét-Lehemből elment, hogy Móáb mezein tartsa fent magát mint jövevény feleségével és két fiával.
2 Az ember neve Elimelek volt, felesége neve Noomi, két fiának neve pedig Mahlon és Kiljon, efrátiak, a júdai Bét-Lehemből valók; kik megérkeztek Móáb mezeire, és ott éltek.
3 Mikor Elimelek, Noomi férje meghalt, és ő két fiával maradt;
4 azok móábi nőket vettek maguknak feleségül, egyiknek a neve Orpá, másiknak a neve Rúth; így laktak ott mintegy tíz esztendeig.
5 Mikor azok is meghaltak mind a ketten, Mahlon és Kiljon, és az asszony két gyermeke nélkül és férje nélkül maradt;
6 felkelt menyeivel és visszatért Móáb mezeiről; mert azt hallotta Móáb mezején, hogy az Úr meglátogatta népét, adván nekik kenyeret.
7 Mikor kiment arról a helyről, ahol élt,2 és a két menye vele; amint mentek az úton visszatérőben Júda országába:
8 azt mondta Noomi az ő két menyének: Menjetek, kérlek, térjetek vissza, ki-ki az ő anyjának házába; cselekedjék az Úr veletek kegyelmességet, mint ti cselekedtetek a megholtakkal és velem.
9 Adja az Úr nektek, hogy találjatok nyugodalmat, ki-ki a férje házában; ezzel megcsókolta őket, azok pedig felemelték szavukat és sírtak;
10 és azt mondták neki: Inkább visszatérünk veled a te népedhez.
11 De Noomi azt mondta: Térjetek vissza leányaim, miért jönnétek velem; hát vannak-e még fiak az én szívem alatt, hogy nektek férjeitek lehetnének?
12 Térjetek vissza, leányaim, menjetek, mert én öregebb vagyok, semhogy férjhez mehetnék. Ha azt mondanám, hogy van reményem, sőt még ez éjjel férjhez mennék és fiaim is születnének:
13 akkor is, várakozhatnátok-e addig, míg megnőnek; akkor is, elzárhatnátok-e magatokat, hogy férjhez ne menjetek? Ne, lányaim, úgyis nagy keserűségem van miattatok; hiszen az Úr keze énreám jött ki.
14 Erre megint felemelték szavukat és sírtak; aztán Orpá megcsókolta napát, Rúth pedig belekapaszkodott.
15 De az azt mondta: íme sógorasszonyod visszatért népéhez és istenéhez; térj vissza sógorasszonyod után!
16 Erre azt mondta Rúth: Ne unszolj engem, hogy téged elhagyjalak, hogy visszatérjek tőled; mert ahova mégy, megyek; ahol megszállsz, megszállok; néped a népem, Istened Istenem;
17 ahol meghalsz, ott halok meg és ott temessenek el; úgy cselekedjen velem az Úr és még inkább úgy, hogy csak a halál választhat el engem tetőled.
18 Mikor így látta, hogy erősen el van tökélve, hogy vele megy; megszűnt rábeszélni.
19 Így mentek aztán kettesben, míg megérkeztek Bét-Lehembe; és mikor megérkeztek Bét-Lehembe, megmozdult miattuk az egész város, és azt mondták az asszonyok: Hát ez Noomi?
20 Ő pedig azt mondta nekik: Ne hívjatok engem Noominak; hívjatok engem Márának, mert nagy keserűséggel illetett engem a Mindenható.
21 Én teli mentem el és Úresen hozott vissza az Úr; miért hívnátok engem Noominak, mikor az Úr tett bizonyságot ellenem, és a Mindenható bajjal illetett engem?
22 Így tért vissza Noomi és vele menye, a móábi Rúth, aki Móáb mezeiről tért vissza; és éppen az árpaaratás kezdetén érkeztek meg Bét-Lehembe.