1A karmesternek a „Bizonyság liliomá\-ra; Dávid aranyverse, megtanítani. (2) Mikor a mezopotámiai szírekkel és a cóbái szírekkel verekedett és Jóáb visszatért és megverte Edomot a Sóvölgyben; tizenkétezeret. (3) Isten, elvetettél minket, letörtél minket; megharagudtál, állíts helyre minket.
2(4) Megráztad az országot, elhasítottad; gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
3(5) Népeddel kemény dolgot láttattál; kábulás borát itattad velünk.
4(6) Akik félnek téged, azoknak adtál zászlót; hogy megmeneküljenek igazság folytán. Szelá.
5(7) Hogy megmenekülhessenek kedveseid; segítsen jobbod, és hallgass meg minket.
6(8) Isten megígérte az ő szent helyén: - fel kell ujjonganom! - Sikemet elosztom, és Szukkót völgyét kimérem.
7(9) Enyém Gileád és enyém Manassé, és Efraim fejem erőssége; Júda a kormánypálcám.
8(10) Móáb mosdómedencém, Edomra vetem sarumat; én rajtam ujjongj Filisztea!
9(11) Ki visz el engem az erős városba; ki vezet el engem Edomig?
10(12) Nemde te, Istenem, elvetettél bennünket; és nem vonulsz ki, Isten, hadainkkal?
11(13) Adj nekünk segedelmet az ellenség ellen; mert emberi segítség hiábavaló.
12(14) Istennel viszünk véghez nagy tetteket; és ő tiporja el szorongatóinkat.