1A karmesternek; oktatás; Kórah fiaitól. (2) Mint szarvas sóvárog vizek medreinél; úgy sóvárog lelkem tehozzád, Istenem.
2(3) Istenre szomjúhozik a lelkem, az élő Istenre: mikor megyek és jelenek meg Isten színe előtt?
3(4) Könnyem volt nekem kenyerem nappal és éjjel; mikor azt mondták nekem egész nap: Hol van a te Istened?
4(5) Ezekre gondolok és kiöntöm magamban lelkemet, hogy végigmenjek a csapatban, lépdeljek Isten házához ujjongással és hálaszóval ünneplő sokadalomban.
5(6) Miért csüggednél el lelkem, és nyugtalankodnál bennem? Bízzál Istenben; mert még dicsérem őt, megtartásomat és Istenemet.
6(7) Istenem, a lelkem elcsüggedt bennem, ezért emlegetlek téged a Jordán földjéről és a Hermonokról, a Micár hegyéről.
7(8) Hullámár hullámárnak kiált zuhatagjaid hangjával; minden hullámod és habjaid átmennek rajtam.
8(9) [Nappal kirendeli az Úr kegyelmét, és éjjel éneke van velem; életem Istenének dicsérete.]
9(10) Azt mondom Istennek: Kősziklám, miért felejtettél el engem; miért kell gyászban járnom ellenség szorongatása közt?
10(11) Gyilok gyanánt van csontjaimban, mikor csúfolnak ellenségeim; mikor azt mondják nekem egész nap: Hol van a te Istened?
11(12) Miért csüggednél el, lelkem, és miért nyugtalankodnál bennem? Bízzál Istenben, mert még dicsérem őt, megtartásomat és Istenemet.