Psalms 41
1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Boldog aki figyelmes a gyengébb iránt; veszedelem napján megmenti azt az Úr.
2 (3) Az Úr megőrzi azt és életben tartja azt (boldognak mondják az országban); és nem adja ki ellenségei kívánságának.
3 (4) Az Úr támogatja azt a betegágyon; egész fekvését megfordítod betegségében.
4 (5) Én azt mondom: Uram, könyörülj rajtam; gyógyítsd meg lelkemet, mert vétettem ellened.
5 (6) Ellenségeim rosszat mondanak rám: Mikor hal meg és vész el a neve?
6 (7) És ha jön látogatni, hazugságot szól a szíve; hamisságot szed magába, kimegy az utcára, beszél.
7 (8) Együtt sugdosnak mind az én gyűlölőim; veszedelmemről gondolkoznak ellenem:
8 (9) Semmire való dolog zúdult rá; és: Ahol fekszik, nem kel fel többé.
9 (10) Bizalmas emberem is, akiben megbíztam, kenyérevőm: sarkat emelt ellenem.
10 (11) Te azért Uram, könyörülj rajtam és emelj fel engem; hadd fizessek meg nekik.
11 (12) Arról tudom meg, hogy kedvet találsz bennem; hogy nem ujjong felettem ellenségem.
12 (13) És én? Engem jámborságomban megtartasz; és örökké magad elé állítasz.
13 (14) Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva és mindörökké; ámen, ámen.