Psalms 40
1 A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Várván vártam az Urat; és lehajolt hozzám, és meghallgatta kiáltásomat:
2 (3) és felhozott engem a romlás verméből, az iszapos sárból. Es kősziklára állította fel lábaimat, megerősítette lépteimet:
3 (4) és új éneket adott a számba, Istenünk dicséretére, lássák sokan és féljenek. És bízzanak az Urban;
4 (5) boldog ember az, aki az Urat tette bizodalmává: és nem fordult a dölyfösökhöz és a hazug pártosokhoz.
5 (6) Sokat tettél te Uram, Istenem, tőled való csodát és gondolatot velünk: nincsen tehozzád fogható; ha hirdetni akarom és beszélni, hatalmasabbak, minthogy elbeszélni lehetne.
6 (7) Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedvelsz, füleimet kifúrtad nekem; égő áldozatot és bűnáldozatot nem kértél.
7 (8) Akkor azt mondtam: íme jövök a könyvtekerccsel, mely nekem van írva.
8 (9) Tetszésedet tenni, Istenem, azt kívánom; és a te tanításod bensőmben van.
9 (10) Igazságot hirdettek nagy gyülekezetben, íme ajkaimat nem zárom be; Uram, te tudod.
10 (11) Igazságodat nem takarom el, szívemben van a te hűséged, és megtartásodat hirdetem, nem tagadom el kegyelmedet és hű voltodat nagy gyülekezet előtt.
11 (12) Te, Uram, nem zárod el irgalmadat tőlem; kegyelmed és hű voltod őriz meg engem mindig;
12 (13) ha körülvesznek engem veszedelmek szám nélkül; szerencsétlenségek érnek utol, hogy nem tudok látni, többek fejem hajszálainál és szívem elhagy.
13 (14) Legyen kedvedre, Uram, megmenteni engem; Uram, segítségemre siess!
14 (15) Szégyenüljenek meg és piruljanak egyetemben, akik életemre törnek, hogy elvegyék azt. Térjenek hátra és pironkodjanak, akik veszedelmemet kívánják:
15 (16) rémüljenek el szégyenük miatt, akik azt mondják nekem: Hah, hah!
16 (17) Örüljenek és örvendezzenek benned mind, akik téged keresnek; azt mondják folyton: Nagy az Úr, akik szeretik megtartásodat.
17 (18) És reám, aki nyomorult és szegény vagyok, az én Uram gondoljon reám: segedelmem és megmentőm vagy te, én Istenem, ne késsél!