1A karmesternek húros hangszerre; Dávid zsoltára. (2) Ha kiáltok, hallgass meg engem, igazságom Istene; szükségemben, ki enyhítettél, könyörülj rajtam, és hallgasd meg imádságomat.
2(3) Emberfiak, meddig lesz dicsőségem gyalázatra; meddig szerettek hiábavalóságot, kerestek hazugságot? Szelá.
3(4) Tudjátok meg, hogy csodát tesz az Úr az ő szentjével; az Úr meghallgatja, ha hozzá kiáltok:
4(5) reszkessetek és ne vétkezzetek. Mondjátok szívetekben fekhelyeteken és legyetek veszteg:
5(6) áldozzatok igazság-áldozatokat; és bízzatok az Úrban.
6(7) Sokan mondják: Ki láttat velünk jót; emeld reánk orcád világát, Uram!
7(8) Nekem nagyobb örömet adtál szívembe; mint mikor nekik sok gabonájuk és mustjuk van;
8(9) egyaránt békességben fekszem és kelek; mert te, Uram, egyedül, biztos lakás vagy nekem.