1Dávid zsoltára; áldozat-felmutatáskor. (2) Uram, ne feddj engem haragodban; és ne fenyíts felindulásodban.
2(3) Mert nyilaid belém mélyedtek; és reám szállott a kezed.
3(4) Nincs épség testemben haragod miatt; nincs béke csontjaimban vétkem miatt:
4(5) mert bűneim felülhaladták fejemet; mint nehéz teher, nagyon rám nyomakodnak.
5(6) Megbűzhödtek, meggennyesedtek sebeim bolondságom miatt.
6(7) Meggörnyedtem, meghajoltam nagyon; egész nap gyászban járok.
7(8) Mert derekam tele van gyulladással és nincs épség a testemben:
8(9) dermedt és megtört vagyok nagyon; ordítok szívem zúgásától.
9(10) Uram, előtted van minden kérésem; és nyögésem tőled nincs elrejtve:
10(11) szívem vergődik, erőm elhagyott; még szemem világa sincs velem.
11(12) Szeretteim és barátaim megállnak csapásommal szemben; és rokonaim távol megállnak:
12(13) de tőrt vetnek azok, akik életemre törnek; és akik veszedelmemre igyekeznek, romlást beszélnek (és csalárdságokon gondolkoznak egész nap).
13(14) De én, mint a süket, nem hallom; és mint a néma, ki nem nyitja fel száját.
14(15) Így olyan lettem, mint az olyan ember, aki nem hall; és nincs a szájában ellentmondás.
15(16) Mert benned reménykedem, Uram; te felelj meg Uram, Istenem:
16(17) mert azt mondom: Nehogy örvendezzenek rajtam; ha meginog a lábam, ne kevélykedjenek felettem.
17(18) Mert én az eleséshez közel vagyok; és fájdalmam folyton előttem van:
18(19) mert bűnösségemet megvallom; aggódom vétkem miatt.
19(20) És ellenségim élnek, erősek; és sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek engem:
20(21) és akik rosszal fizetnek nekem jó helyett; ellenem vannak, amiért a jót követem.
21(22) Ne hagyj el engem, Uram; Istenem, ne légy távol tőlem!
22(23) Siess segítségemre; Uram, én üdvösségem!