Psalms 38
1 Dávid zsoltára; áldozat-felmutatáskor. (2) Uram, ne feddj engem haragodban; és ne fenyíts felindulásodban.
2 (3) Mert nyilaid belém mélyedtek; és reám szállott a kezed.
3 (4) Nincs épség testemben haragod miatt; nincs béke csontjaimban vétkem miatt:
4 (5) mert bűneim felülhaladták fejemet; mint nehéz teher, nagyon rám nyomakodnak.
5 (6) Megbűzhödtek, meggennyesedtek sebeim bolondságom miatt.
6 (7) Meggörnyedtem, meghajoltam nagyon; egész nap gyászban járok.
7 (8) Mert derekam tele van gyulladással és nincs épség a testemben:
8 (9) dermedt és megtört vagyok nagyon; ordítok szívem zúgásától.
9 (10) Uram, előtted van minden kérésem; és nyögésem tőled nincs elrejtve:
10 (11) szívem vergődik, erőm elhagyott; még szemem világa sincs velem.
11 (12) Szeretteim és barátaim megállnak csapásommal szemben; és rokonaim távol megállnak:
12 (13) de tőrt vetnek azok, akik életemre törnek; és akik veszedelmemre igyekeznek, romlást beszélnek (és csalárdságokon gondolkoznak egész nap).
13 (14) De én, mint a süket, nem hallom; és mint a néma, ki nem nyitja fel száját.
14 (15) Így olyan lettem, mint az olyan ember, aki nem hall; és nincs a szájában ellentmondás.
15 (16) Mert benned reménykedem, Uram; te felelj meg Uram, Istenem:
16 (17) mert azt mondom: Nehogy örvendezzenek rajtam; ha meginog a lábam, ne kevélykedjenek felettem.
17 (18) Mert én az eleséshez közel vagyok; és fájdalmam folyton előttem van:
18 (19) mert bűnösségemet megvallom; aggódom vétkem miatt.
19 (20) És ellenségim élnek, erősek; és sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek engem:
20 (21) és akik rosszal fizetnek nekem jó helyett; ellenem vannak, amiért a jót követem.
21 (22) Ne hagyj el engem, Uram; Istenem, ne légy távol tőlem!
22 (23) Siess segítségemre; Uram, én üdvösségem!