1Dávidtól. Az Úr az én világosságom és üdvösségem, kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége, kitől rettegjek?
2Ha gonosztevők közelednek ellenem húsomat enni; szorongatóim és ellenségeim, ők botlanak és esnek el.
3Ha tábor táboroz ellenem, nem fél a szívem; ha háború támad ellenem, akkor is bízom én.
4Egyet kérek az Úrtól, azt kívánom, ülnöm az Úr házában (éltem minden napjában); látni az Úr kedvességét, felkeresni templomában.
5Mert megvéd engem kunyhójában a veszedelem napján; elrejt engem sátora rejtekében, kőszirtre emel fel engem.
6És most felemelkedik a fejem ellenségeim ellen körülöttem; és áldozom sátorában örömáldozattal, énekelek és zsolozsmázom az Úrnak.
7Halld meg Uram, hangomat, hívlak, és könyörülj rajtam, és felelj nekem.
8Tőled van, szívem mondja: Keressétek orcáimat! A te orcáidat keresem, Uram;
9ne rejtsd el tőlem orcáidat! Ne fordítsd el haraggal szolgádat; segítségem lettél, ne taszíts el engem, és ne hagyj el engem, üdvöm Istene!
10Mert atyám és anyám elhagytak engem; hanem az Úr befogad engem.
11Taníts engem, Uram, utadra, és vezess engem egyenes ösvényen a rám leselkedők miatt.
12Ne adj át engem támadóim kívánságának; mert hamis tanúk támadtak ellenem, és erőszakot lihegnek.
13Ha nem hinném, hogy meg fogom látni az Úr jóságát az életnek földjén!
14Reménykedjél az Úrban, légy erős; legyen bátor a szíved és remélj az Úrban!