1Dávidtól a Hozzád emelem lelkemet, Uram Istenem!
2Benned bízom, szégyent ne valljak; ne ujjongjon rajtam ellenségem.
3Nem is vall szégyent senki, aki benned reménykedik; azok vallanak szégyent, akik hiú módon hűtlenek lesznek.
4Utaidat, Uram, ismertesd meg velem; ösvényeidre taníts meg engem.
5Járass engem a hozzád való hűségben, és taníts engem, mert te vagy üdvöm Istene; téged várlak egész nap.
6Emlékezzél irgalmadra Uram, és kegyelmedre; mert öröktől fogva valók.
7Ifjúságom bűneire és vétkeimre ne emlékezzél, kegyelmed szerint emlékezzél rólam te; a te jóságodért, Uram.
8Jó és őszinte az Úr; azért tanítja a bűnösöket az útra.
9Az alázatosokat a törvényben járatja; és az alázatosokat az ő útjára tanítja.
10Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség; azoknak, akik megőrzik szövetségét és bizonyságait.
11A te nevedért Uram, bocsásd meg bűnömet, mert nagy az.
12Ki az a férfi, aki féli az Urat? azt megtanítja az útra, melyet választania kell.
13Ő maga megmarad a jóban; magva pedig birtokában tartja az országot.
14Az Úr barátsága azoké, akik őt félik; és szövetségét megismerteti velük.
15Szemeim folyton az Úron vannak; mert ő hozza ki a hálóból lábaimat.
16Fordulj hozzám és könyörülj rajtam; mert én magányos és szegény vagyok.
17Szívem ínségeit kiszélesítették; szükségeimből vígy ki engem.
18Nézd nyomorúságaimat és bajaimat; és bocsásd meg minden vétkemet.
19Nézd ellenségeimet, mert sokan vannak; és az erőszak gyűlöletével gyűlölnek engem.
20Őrizd meg lelkemet és ments meg engem; ne valljak szégyent, mert hozzád menekedtem.
21Jámborság és becsület őrizzenek engem; mert benned reménykedtem.
22Váltsd meg, Isten, Izráelt minden ínségéből.