1Dávid zsoltára. Az Úré a föld és teljessége; a földkerekség és a rajta lakók.
2Mert ő alapította azt a tengereken; és állította fel azt a folyóvizeken.
3Ki mehet fel az Úr hegyére; és ki állhat meg az ő szent helyén?
4Az ártatlan kezű és átlátszó szívű, akit a lelke nem visz hazugságra; és nem esküszik hamisan:
5az vesz áldást az Úrtól; és igazságot üdve Istenétől:
6ez a nemzedék, aki őt keresi. (Akik a te színedet keresik, azaz Jákób.) Szelá.
7Emeljétek fel, kapuk, fejeiteket, és emelkedjetek fel, ősi ajtók: hadd vonuljon be a dicsőség királya!
8Ki az a dicsőség királya? Az Úr, az erős és hős; az Úr, a hadakozó hős!
9Emeljétek fel, kapuk, fejeiteket, és emeljétek fel, ti ősi ajtók: hadd vonuljon be a dicsőség királya!
10Kicsoda ez a dicsőség királya? A seregeknek Ura; ő a dicsőség királya! Szelá.