1A karmesternek; Dávid zsoltára. (2) Az ég beszéli Isten dicsőségét; és kezei munkáját hirdeti a mennybolt.
2(3) Nap napnak kijelentést buzog; és éj éjnek tudományt jelent
3(4) (nincs kijelentés és nincsenek szavak; nem hallatszik hangjuk):
4(5) az egész földre kimegy szabályszerük; és a földkerekség végére beszédük. A napnak sátorát abba tette;
5(6) és az olyan, mint nászházából kijövő vőlegény: örömmel fut pályát, mint egy hős.
6(7) Az ég egyik szélétől a kijövetele, és másik szélére a körbemenetele; és nincs, mi rejtve volna hevétől.
7(8) Az Úr tanítása tökéletes, felüdíti a lelket; az Úr bizonyságtétele megbízható, bölccsé teszi az együgyűt:
8(9) az Úr megbízásai egyenesek, megörvendeztetik a szívet. Az Úr parancsolata átlátszó, megvilágosítja a szemeket:
9(10) az Úr félelme tiszta, örökké megáll; az Úr ítéletei igazak, egyetemben igazságosak.
10(11) Kívánatosabbak azok az aranynál, éspedig sok színaranynál; és édesebbek a méznél, éspedig a lépes méznél:
11(12) szolgádat is azok világosították fel; megtartásukban nagy jutalom van.
12(13) Tévedéseket ki foghat fel? A rejtve maradtaktól tisztíts meg engem!
13(14) A szándékosoktól pedig tartsd vissza szolgádat; hogy ne uralkodjanak rajtam: akkor jámbor leszek és nagy bűntől mentes;
14(15) kedvedre lesznek szám mondásai: és szívem elmélkedése előtted lesz; Uram, szirtem, megváltóm!