1Hallelúja, dicsérjétek az Urat, mert jó; mert örökkévaló a kegyelme!
2Ki beszélhetné ki az Úr hatalmasságát; fejezhetné ki egész dicséretét?
3Boldogok, akik megőrzik az ítéletet; igazságot cselekesznek minden időben.
4Emlékezzél reám, Uram, néped szeretetével; látogass meg engem üdvöddel:
5hogy gyönyörködjem választottaid javában, örvendjek nemzetek örömében; dicsekedjem örökségeddel.
6[Vétkeztünk atyáinkkal, bűnt, gonoszságot követtünk el.]
7Atyáink Egyiptomban nem tekintették csodáidat, nem emlékeztek meg kegyelmed nagyságáról; hanem fellázadtak a tengernél, a Sástengernél:
8mégis megszabadította őket az ő nevéért; hogy megismertesse hatalmasságát.
9Megdorgálta a Sástengert, és az kiszáradt; és úgy vitte őket a hullámárban, mint a sivatagban.
10És megszabadította őket gyűlölőjük kezéből; és kiváltotta őket ellenségük kezéből.
11És víz borította el üldözőiket; egy közülük meg nem maradt.
12Akkor hittek szavaiban; énekelték dicséretét.
13Hamar elfelejtették cselekedeteit; nem bíztak tanácsában.
14És kívánságra gerjedtek a sivatagban; és megkísértették Istent a pusztaságban;
15akkor megadta nekik kérésüket; de sorvadást küldött lelkükbe.
16Irigykedtek Mózesre a táborban; Áronra, az Úr szentjére.
17Megnyílt a föld és elnyelte Dátánt; és elborította Abirám csapatát.
18És tűz gyulladt ki csapatukban; és láng lobogtatta el a hitetleneket.
19Borjút készítettek a Hóreben; és öntött kép előtt borultak le:
20és elcserélték az ő dicsőségüket egy fűevő ökör ábrázolatáért.
21[Elfelejtkeztek Istenről, szabadítójukról, aki nagy dolgokat vitt véghez Egyiptomban,
22csodákat Hám földjén, félelmetes dolgokat a Sástengeren.]
23És azt mondta, hogy elpusztítja őket, hanem Mózes, az ő választottja, a résre állt színe előtt; visszafordítván haragját a pusztítástól.
24És megvetették a kívánatos országot; nem hittek beszédének:
25és morgolódtak sátoraikban; nem hallgattak az Úr szavára.
26És felemelte kezét előttük; hogy elejti őket a sivatagban:
27és hogy elejti magvukat a pogányok között; és elszórja őket az országokba.
28Aztán a Baál Peorhoz csatlakoztak; és ették a holt istenek áldozatait.
29Így bosszantották tetteikkel; és csapás tört ki közöttük.
30Akkor felállt Pinhász és ítélt; és megállott a csapás.
31És igazságul számíttatott be neki; nemzedékről nemzedékre örökké.
32Aztán megharagították a Meribá vizeinél; Mózesnek is baja lett miattuk:
33mert fellázadtak az Úr lelke ellen; és ő elszólta magát ajkaival.
34Nem pusztították ki a népeket; kiket az Úr mondott nekik
35és összeelegyedtek a pogányokkal; és eltanulták cselekedeteiket.
36szolgálták azok bálványait; melyek tőrré lettek számukra:
37és megáldozták fiaikat és leányaikat az ördögöknek.
38Így ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét; kiket megáldoztak Kanaán bálványainak; úgyhogy fertőzött lett az ország a vértől.
39Így tisztátalanokká lettek tetteikben; és paráznákká cselekedeteikben:
40és fellobbant az Úr haragja népére; és megutálta örökségét.
41És kiadta őket a pogányok kezébe; és uralkodtak rajtuk gyűlölőik:
42és szorították őket ellenségeik; és meg kellett magukat alázniuk kezük alatt.
43Sok ízben megszabadította őket; mert ők megátalkodtak tanácsukban és süllyedtek bűnükben:
44de megtekintette nyomorúságukat; meghallgatván kiáltásukat.
45És emlékezetébe hozta mellettük az ő szövetségét; és könyörült kegyelme nagysága szerint.
46És irgalmába adta őket mindazoknak, akik fogságba hurcolták őket.
47Szabadíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze bennünket a pogányok közül; hogy vallást tegyünk szentséges nevedről, dicsekedvén dicséreteddel.
48Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva és mindörökké! És mondja az egész nép: Ámen! Hallelúja!