Psalms 107
1 Dicsérjétek az Urat, mert jó; mert örökkévaló a kegyelme;
2 mondják ezt az Úr megváltottai; kiket megváltott valami nyomorból.
3 [Éspedig az országokból gyűjtötte őket össze; keletről és nyugatról, északról és a tengerről.]
4 Eltévedtek a sivatagban, pusztaságban; lakott városhoz utat nem találtak:
5 éhesek voltak és szomjasok voltak; lelkük elborult bennük.
6 Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kimentette őket:
7 elvezette őket a helyes útra; hogy menjenek lakott városba.
8 Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért.
9 Hogy megelégítette a szomjúhozó lelket; és az éhező lelket betöltötte jóval.
10 Sötétségben és a halál árnyékában ültek; mint foglyok nyomorban és vasban;
11 [mert fellázadtak Isten parancsai ellen; és a Magasságos tanácsát megvetették;]
12 és elnyomta szívüket fáradalommal; elestek, és nem volt, ki segítsen.
13 Mikor az Úrhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kiszabadította őket:
14 kihozta őket a sötétségből és halál árnyékából; és köteleiket elszaggatta.
15 Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért:
16 hogy betörte az ércajtókat; és a vasreteszeket levagdalta.
17 Bolondok vétkes útjuk folytán, és bűnük következtében szenvedtek.
18 Minden ételt megutált lelkük; és közel jutottak a halál kapujához.
19 Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kiszabadította őket.
20 Elküldte igéjét és meggyógyította őket; és kimentette vermükből.
21 Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért.
22 És áldozzanak hálaáldozatokat; és beszéljék el cselekedeteit harsogással.
23 Akik a tengerre szálltak hajókon; a nagy vízen űztek foglalkozást;
24 azok látták az Úr cselekedeteit; és az ő csodáit az örvényen.
25 Parancsolt és viharszelet támasztott; és magasra emelte hullámait.
26 Égbe szálltak, mélységbe zuhantak; lelkük elolvadt a veszedelemben.
27 Táncoltak és tántorogtak, mint a részeg; és minden bölcsességük odalett.
28 Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; akkor kihozta őket szükségeikből.
29 A vihart csendességre állította; és elhallgattak hullámaik:
30 és örvendeztek, mert megnyugodtak; és a kívánt révpartra vezette őket.
31 Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért:
32 és magasztalják őt a nép gyülekezetében; és az öregek ülésében dicsérjék őt.
33 Folyamokat tesz sivataggá; és vízforrásokat szomjúfölddé;
34 gyümölcs-földet sómezővé: a rajta lakók gonoszsága miatt.
35 Sivatagot tett vizes láppá; és aszú földet vízforrásokká:
36 és éhezőket telepített oda; kik lakó várost alapítottak.
37 És mezőket vetettek, szőlőket ültettek; és gyümölcsöt hoztak jövedelmül.
38 És megáldotta őket és nagyon megszaporodtak; barmukat sem engedte megfogyni.
39 És mikor megkevesedtek és lesüllyedtek veszedelem és gond zárja alatt
40 [„megvetést önt a nemesekre\; és „úttalan sivatagságba tévelyíti őket\]
41 akkor a szegényt felemelte a nyomorból; és a nemzetségeket olyanokká tette, mint a juhnyáj.
42 Lássák az igazak és örüljenek; és minden hamisság befogja száját.
43 Ki bölcs? Hát tartsa meg ezeket; és figyeljenek az Úr kegyelmességére.