1Dicsérjétek az Urat, mert jó; mert örökkévaló a kegyelme;
2mondják ezt az Úr megváltottai; kiket megváltott valami nyomorból.
3[Éspedig az országokból gyűjtötte őket össze; keletről és nyugatról, északról és a tengerről.]
4Eltévedtek a sivatagban, pusztaságban; lakott városhoz utat nem találtak:
5éhesek voltak és szomjasok voltak; lelkük elborult bennük.
6Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kimentette őket:
7elvezette őket a helyes útra; hogy menjenek lakott városba.
8Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért.
9Hogy megelégítette a szomjúhozó lelket; és az éhező lelket betöltötte jóval.
10Sötétségben és a halál árnyékában ültek; mint foglyok nyomorban és vasban;
11[mert fellázadtak Isten parancsai ellen; és a Magasságos tanácsát megvetették;]
12és elnyomta szívüket fáradalommal; elestek, és nem volt, ki segítsen.
13Mikor az Úrhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kiszabadította őket:
14kihozta őket a sötétségből és halál árnyékából; és köteleiket elszaggatta.
15Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért:
16hogy betörte az ércajtókat; és a vasreteszeket levagdalta.
17Bolondok vétkes útjuk folytán, és bűnük következtében szenvedtek.
18Minden ételt megutált lelkük; és közel jutottak a halál kapujához.
19Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; szükségeikből kiszabadította őket.
20Elküldte igéjét és meggyógyította őket; és kimentette vermükből.
21Adjanak hálát az Urnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért.
22És áldozzanak hálaáldozatokat; és beszéljék el cselekedeteit harsogással.
23Akik a tengerre szálltak hajókon; a nagy vízen űztek foglalkozást;
24azok látták az Úr cselekedeteit; és az ő csodáit az örvényen.
25Parancsolt és viharszelet támasztott; és magasra emelte hullámait.
26Égbe szálltak, mélységbe zuhantak; lelkük elolvadt a veszedelemben.
27Táncoltak és tántorogtak, mint a részeg; és minden bölcsességük odalett.
28Mikor az Urhoz kiáltottak ínségükben; akkor kihozta őket szükségeikből.
29A vihart csendességre állította; és elhallgattak hullámaik:
30és örvendeztek, mert megnyugodtak; és a kívánt révpartra vezette őket.
31Adjanak hálát az Úrnak kegyelméért; és az emberfiakhoz való csodáiért:
32és magasztalják őt a nép gyülekezetében; és az öregek ülésében dicsérjék őt.
33Folyamokat tesz sivataggá; és vízforrásokat szomjúfölddé;
34gyümölcs-földet sómezővé: a rajta lakók gonoszsága miatt.
35Sivatagot tett vizes láppá; és aszú földet vízforrásokká:
36és éhezőket telepített oda; kik lakó várost alapítottak.
37És mezőket vetettek, szőlőket ültettek; és gyümölcsöt hoztak jövedelmül.
38És megáldotta őket és nagyon megszaporodtak; barmukat sem engedte megfogyni.
39És mikor megkevesedtek és lesüllyedtek veszedelem és gond zárja alatt
40[„megvetést önt a nemesekre\; és „úttalan sivatagságba tévelyíti őket\]
41akkor a szegényt felemelte a nyomorból; és a nemzetségeket olyanokká tette, mint a juhnyáj.
42Lássák az igazak és örüljenek; és minden hamisság befogja száját.
43Ki bölcs? Hát tartsa meg ezeket; és figyeljenek az Úr kegyelmességére.