Proverbs 8
1 Íme, a bölcsesség kiált, és az értelem hangot ad;
2 magaslatok tetején az úton, ösvények összefutásánál felállva;
3 kapuk oldalánál a város szájában, a bejáró ajtónyílásoknál harsog.
4 Hozzátok kiáltok, férfiak, és az emberfiakhoz van szavam!
5 Együgyűek, ismerjetek okosságot; esztelenek, ismerjetek észt:
6 hallgassatok, mert fenséges dolgokat szólok; és amire ajkaim nyílnak, az igazság.
7 Mert hűséget lehel ínyem; és iszonyat ajkaimnak a hitetlenség:
8 igazság számnak minden mondása; nincs bennük facsarós és visszás:
9 mind egyenes a megértőnek; és becsületes annak, aki tudásra jutott.
10 Vegyetek fegyelmet, és ne ezüstöt; és tudást inkább, mint választott aranyat:
11 mert jobb a bölcsesség az igazgyöngyöknél; és semmi drágaság fel nem ér vele: [15]
12 én vagyok a bölcsesség, mely okosságon nyugszom; és megfontolt tudásra jutottam.
13 Az Úrnak félelme a rossznak gyűlölete, kevélységé, gőgé, gonosz úté; a romlottság száját tehát gyűlölőm:
14 nálam tanács van és siker; én vagyok az értelem, nálam az erő;
15 általam uralkodnak a királyok; és végeznek igazságot az uralkodók.
16 Általam fejedelmek a fejedelmek; és a nemesek, föld bírái mind:
17 én az engem szeretőket szeretem; és ez engem keresők engem megtalálnak:
18 gazdagság és tisztesség van velem; ősi vagyon és igazságosság.
19 Gyümölcsöm jobb a tiszta és színaranynál; és jövedelmem a választott ezüstnél;
20 az igazságosság útján járok; a jog ösvényeinek közepén:
21 hogy az engem szeretőknek valóságot adjak örökül; és kincstáraikat megtöltsem.
22 Az Úr útja kezdetéül szerzett engem; munkái elején, még akkor:
23 öröktől fogva be vagyok állítva; a föld őskezdetétől fogva:
24 hullámár nem volt, mikor születtem; források nem voltak vízzel terhesek.
25 Mielőtt hegyek süllyesztettek volna le; a halmoknak előtte születtem:
26 míg a földet és mezőket meg nem alkotta; sem a világ porának summáját:
27 mikor az egeket előkészítette, ott voltam; mikor kört vésett a hullámár színén.
28 Mikor a felhőket megerősítette felül; mikor erőt vettek a hullámár forrásai;
29 mikor elhelyezte a tengernek határát; hogy a vizek át ne hágják szavát;
30 mikor bevéste a föld fundamentumait: akkor mellette voltam mester. És gyönyörűsége voltam napról napra, játszva előtte minden időben;
31 játszva földjének kerekségével, és gyönyörködve az emberfiakban:
32 most azért fiak, hallgassatok rám; mert boldogok, akik megőrzik utaimat.
33 Hallgassatok fegyelemre és legyetek bölcsek, és ne legyetek fegyelmetlenek
34 (boldog ember, aki hallgat reám, ajtaimon virrasztva napról napra, őrizve ajtófélfáimat!):
35 mert aki engem talál, életet talál; és jótetszést nyer az Úrtól:
36 aki pedig engem elvét, lelkét rabolja meg; mind halált szeretnek az én gyűlölőim.