1Íme, a bölcsesség kiált, és az értelem hangot ad;
2magaslatok tetején az úton, ösvények összefutásánál felállva;
3kapuk oldalánál a város szájában, a bejáró ajtónyílásoknál harsog.
4Hozzátok kiáltok, férfiak, és az emberfiakhoz van szavam!
5Együgyűek, ismerjetek okosságot; esztelenek, ismerjetek észt:
6hallgassatok, mert fenséges dolgokat szólok; és amire ajkaim nyílnak, az igazság.
7Mert hűséget lehel ínyem; és iszonyat ajkaimnak a hitetlenség:
8igazság számnak minden mondása; nincs bennük facsarós és visszás:
9mind egyenes a megértőnek; és becsületes annak, aki tudásra jutott.
10Vegyetek fegyelmet, és ne ezüstöt; és tudást inkább, mint választott aranyat:
11mert jobb a bölcsesség az igazgyöngyöknél; és semmi drágaság fel nem ér vele: [15]
12én vagyok a bölcsesség, mely okosságon nyugszom; és megfontolt tudásra jutottam.
13Az Úrnak félelme a rossznak gyűlölete, kevélységé, gőgé, gonosz úté; a romlottság száját tehát gyűlölőm:
14nálam tanács van és siker; én vagyok az értelem, nálam az erő;
15általam uralkodnak a királyok; és végeznek igazságot az uralkodók.
16Általam fejedelmek a fejedelmek; és a nemesek, föld bírái mind:
17én az engem szeretőket szeretem; és ez engem keresők engem megtalálnak:
18gazdagság és tisztesség van velem; ősi vagyon és igazságosság.
19Gyümölcsöm jobb a tiszta és színaranynál; és jövedelmem a választott ezüstnél;
20az igazságosság útján járok; a jog ösvényeinek közepén:
21hogy az engem szeretőknek valóságot adjak örökül; és kincstáraikat megtöltsem.
22Az Úr útja kezdetéül szerzett engem; munkái elején, még akkor:
23öröktől fogva be vagyok állítva; a föld őskezdetétől fogva:
24hullámár nem volt, mikor születtem; források nem voltak vízzel terhesek.
25Mielőtt hegyek süllyesztettek volna le; a halmoknak előtte születtem:
26míg a földet és mezőket meg nem alkotta; sem a világ porának summáját:
27mikor az egeket előkészítette, ott voltam; mikor kört vésett a hullámár színén.
28Mikor a felhőket megerősítette felül; mikor erőt vettek a hullámár forrásai;
29mikor elhelyezte a tengernek határát; hogy a vizek át ne hágják szavát;
30mikor bevéste a föld fundamentumait: akkor mellette voltam mester. És gyönyörűsége voltam napról napra, játszva előtte minden időben;
31játszva földjének kerekségével, és gyönyörködve az emberfiakban:
32most azért fiak, hallgassatok rám; mert boldogok, akik megőrzik utaimat.
33Hallgassatok fegyelemre és legyetek bölcsek, és ne legyetek fegyelmetlenek
34(boldog ember, aki hallgat reám, ajtaimon virrasztva napról napra, őrizve ajtófélfáimat!):
35mert aki engem talál, életet talál; és jótetszést nyer az Úrtól:
36aki pedig engem elvét, lelkét rabolja meg; mind halált szeretnek az én gyűlölőim.