1Fiam, őrizd meg mondásaimat; és parancsaimat rejtsd el magadnál:
2őrizd meg parancsaimat, hogy élj; és tanításomat, mint a szemed bogarát;
3Kösd azokat az ujjaidra; írd azokat szíved táblájára:
4mondd a bölcsességnek: Nővérem vagy; és rokonodnak nevezd az értelmet.
5Hogy megőrizzen téged a más asszonyától; a sima beszédű idegen nőtől. [Péld 2.16]
6Mert házam ablakában a rács mögül kinéztem:
7láttam a tapasztalatlanok közt, megfigyeltem a fiak közt egy esztelen ifjat.
8Keresztülmegy az utcán annak szegleténél; és házának útjára lép.
9Napalkonyi hűsülésben; éj közepén sötétségben.
10És íme vele szemben egy parázna nő; parázna ruhában, alattomos szívvel.
11Hányaveti és féktelen ő; nem nyughatnak otthon a lábai:
12hol az utcán van, hol a tereken; és minden szegletnél kémlel.
13És megfogja őt és megcsókolja; merész arccal azt mondja neki:
14Visszafizetési vágó áldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásomat.
15Ezért jöttem ki elődbe keresvén téged, így bukkantam rád.
16Terítőkkel terítettem be nyoszolyámat, egyiptomi cérna-szőttesekkel;
17behintettem ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal;
18jer, merüljünk szerelmi mámorba reggelig; vigadjunk egymással szerelemben.
19Mert nincs otthon az ember, elment messze útra;
20a pénzes erszényt magával vitte, holdtölte napjára jön haza.
21Elcsavarta őt sok tanításával; ajkainak simaságával eltántorította őt:
22hirtelen utána megy, mint az ökör megy a vágóhídra. És mint béklyóba, fenyítésre a bolond; és nem tudja, hogy életébe kerül;
23mint a madár rohan a tőrbe; míg nyíl hasítja szét máját.
24Most azért fiak, hallgassatok reám, és figyeljetek szám mondásaira!
25Ne térjen le annak utaira a szíved; és ne tévedj annak ösvényeire.
26Mert sokakat ejtett el megsebesítve; és tömegével vannak, akiket mind megölt.
27Alvilág útjai vannak a házában, melyek a halál kamráiba szállnak alá.