Proverbs 7
1 Fiam, őrizd meg mondásaimat; és parancsaimat rejtsd el magadnál:
2 őrizd meg parancsaimat, hogy élj; és tanításomat, mint a szemed bogarát;
3 Kösd azokat az ujjaidra; írd azokat szíved táblájára:
4 mondd a bölcsességnek: Nővérem vagy; és rokonodnak nevezd az értelmet.
5 Hogy megőrizzen téged a más asszonyától; a sima beszédű idegen nőtől. [Péld 2.16]
6 Mert házam ablakában a rács mögül kinéztem:
7 láttam a tapasztalatlanok közt, megfigyeltem a fiak közt egy esztelen ifjat.
8 Keresztülmegy az utcán annak szegleténél; és házának útjára lép.
9 Napalkonyi hűsülésben; éj közepén sötétségben.
10 És íme vele szemben egy parázna nő; parázna ruhában, alattomos szívvel.
11 Hányaveti és féktelen ő; nem nyughatnak otthon a lábai:
12 hol az utcán van, hol a tereken; és minden szegletnél kémlel.
13 És megfogja őt és megcsókolja; merész arccal azt mondja neki:
14 Visszafizetési vágó áldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásomat.
15 Ezért jöttem ki elődbe keresvén téged, így bukkantam rád.
16 Terítőkkel terítettem be nyoszolyámat, egyiptomi cérna-szőttesekkel;
17 behintettem ágyamat mirhával, aloéval és fahéjjal;
18 jer, merüljünk szerelmi mámorba reggelig; vigadjunk egymással szerelemben.
19 Mert nincs otthon az ember, elment messze útra;
20 a pénzes erszényt magával vitte, holdtölte napjára jön haza.
21 Elcsavarta őt sok tanításával; ajkainak simaságával eltántorította őt:
22 hirtelen utána megy, mint az ökör megy a vágóhídra. És mint béklyóba, fenyítésre a bolond; és nem tudja, hogy életébe kerül;
23 mint a madár rohan a tőrbe; míg nyíl hasítja szét máját.
24 Most azért fiak, hallgassatok reám, és figyeljetek szám mondásaira!
25 Ne térjen le annak utaira a szíved; és ne tévedj annak ösvényeire.
26 Mert sokakat ejtett el megsebesítve; és tömegével vannak, akiket mind megölt.
27 Alvilág útjai vannak a házában, melyek a halál kamráiba szállnak alá.