1Fiam, figyelj az én bölcsességemre; az én értelmemre hajtsd füledet:
2hogy vigyázz a meggondolásra; és tudást őrizzenek ajkaid:
3mert mézet csepegnek az illetéktelen asszony ajkai; és simább az olajnál ínye:
4de a végén keserű, mint az Úröm; éles, mint a kétélű kard:
5lábai halálba szállnak alá; pokolba tartanak léptei:
6nehogy mérlegelhesse az élet ösvényét; pályája tudtán kívül ingott meg.
7Most azért fiak, hallgassatok rám; és el ne térjetek szám mondásaitól:
8távolítsd el tőle utadat; és ne közelíts háza ajtajához:
9hogy másoknak ne add virágodat; és éveidet valami kegyetlennek.
10[Hogy illetéktelenek ne lakjanak jól vagyonoddal; és keresményeddel idegen házban.]
11És a végén fel kelljen sóhajtanod; mikor elsenyvedt húsod és tested:
12és azt mondanod: Miért is gyűlöltem a fegyelmet; és vetette meg szívem a dorgálást:
13miért nem hallgattam tanítóim szavára; és nem hajtottam fülemet nevelőimhez?
14[Majdnem bele jutottam a teljes veszedelembe; a gyülekezet és közönség közepette!]
15Igyál vizet a magad kútjából; folyóvizet a te forrásodból:
16az utcára szóródjanak forrásaid; vízpatakok a terekre?
17A tieid legyenek egyedül; és nem illetéktelenekéi veled.
18Legyen a te forrásod áldott; és örvendezz ifjúságod feleségével.
19A szerelmes őzike, és a kecses zerge; az ő emlői mámorítsanak téged minden időben; [az ő szerelméhez tévedj folyton:]
20miért is tévednél, fiam, illetéktelen nőhöz; és ölelnéd idegen nő keblét?
21Mivel az Úr szemei előtt vannak az ember útjai; aki egész pályáját is egyengeti:
22a bűnei megfogják a hitetlent; és vétke köteleiben fogatik meg.
23Az ilyen a fegyelem hiányában hal meg; és bolondsága nagyságában, melybe téved.