1Ne irigykedjél a rossz emberekre; és ne kívánj velük lenni:
2mert erőszakot lehel a szívük; és ajkaik veszedelmet szólnak.
3Bölcsesség által épül a ház; és értelem által erősödik meg:
4és tudomány által telnek meg a kamrák, minden drága és kedves vagyonnal.
5Inkább bölcs férfi, mint erős; és inkább tudós ember, mint nagy erejű:
6mert vezetéssel kell háborút csinálnod;94 és a győzelem a sok tanácsos által van.
7Magas a bolondnak a bölcsesség; a kapuban nem nyitja ki száját.
8Aki azon gondolkodik, hogy rosszat tegyen, azt cselszövőnek hívják.
9Bolond gondolat a bűn; és iszonyat az embernek a csúfoló.
10Lágy voltál a szükség napján; szűk a te erőd.
11Mentsd ki azokat, akiket a halálra visznek; és akik a vérpadra támolyognak, bár visszatartanád!
12Ha azt mondod: Hiszen ezt nem tudtuk; aki a szíveket irányítja, nem érti-e meg? Aki azért lelkedre vigyáz, az tudja; és cselekedete szerint fizet az embernek.
13Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes ínyednek.
14Ilyen, tudd meg, a bölcsesség a lelkednek: ha megtaláltad, akkor van jövendő; és reménységed ki nem vágatik.
15Ne leselkedj, hitetlen, az igaz hajlékára; ne dúld fel fészkét:
16mert kétszer eleshetik az igaz, mégis felkel; de a hitetlenek egy veszedelemben elbotlanak.
17Ha elesik ellenséged, ne örvendezz; és ha elbotlik, ne vigadjon szíved:
18nehogy meglássa az Úr és rossz legyen szemeiben; és visszafordítsa arról haragját.
19Ne indulj fel a gonoszokra; ne irigykedj a hitetlenekre:
20mert nem lesz jövője a gonosznak; és a hitetlenek mécse kialszik.
21Féld az Urat, fiam, és a királyt; és másfélékkel ne társalkodjál:
22mert hirtelen szerencsétlenség támad rájuk; és mindkettejük vesztét ki tudja?
23Ezek is a bölcsektől valók: Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24Aki a bűnösnek azt mondja: Te igaz vagy; azt átkozzák a népek, elátkozzák a nemzetek:
25de akik megbüntetik, azok kedvesek; és azokra jön a jó áldás.
26Ajkakat csókol az; aki egyenes szavakkal felel.
27Készítsd el kívül munkádat, és készítsd elő magadnak a mezőn; azután építsd házadat.
28Ne légy tanú ok nélkül felebarátod ellen; mert ugyan ámítanál-e ajkaiddal?
29Ne mondd: Amit ő tett velem, úgy teszek vele; megfizetek mindenkinek cselekedete szerint.
30A rest ember mezeje mellett elmentem; és az esztelen ember szőlője mellett.
31És íme az egészet felverte a tövis; színét csalán borította, és kőkerítése be volt dőlve.
32Mikor én ezt láttam, szívemre vettem; megnéztem, intésnek vettem:
33Egy kis álom, egy kis szender; egy kis kézösszefonás fekve:
34úgy jön rád a szegénység, mint egy útonálló; és a szűkölködés, mint egy pajzsos férfiú.