1Fiam, ha elfogadod mondásaimat; és parancsaimat megőrzöd magadnál:
2a bölcsességre irányítván füledet; hajlítsd szívedet az értelemre.
3Mert ha az észt hívod, az értelemnek kiáltasz;
4ha keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint a rejtett kincset:
5akkor megérted az Úr félelmét, és istenismeretre teszel szert;
6mert az Úr ad bölcsességet, szájából van tudás és értelem.
7Sikert rejteget az igazaknak; pajzs a jámborságban járóknak;
8hogy megőrizze az ítélet ösvényeit; és kegyeseinek útját megtartsa.
9Akkor megértesz igazságot és ítéletet; és méltányosságot, minden jó utat:
10mert bölcsesség megy be a szívedbe; és tudás, mely kedves lesz lelkednek.
11Meggondolás őrködik feletted; értelem őriz téged:
12megmentvén téged a gonosz úttól; az embertől, aki romlottságokat beszél.
13Azoktól, akik elhagyták a becsület ösvényeit, hogy a sötétség útjain járjanak;
14akik örülnek, ha rosszat tehetnek, vigadnak a gonosz romlottságon;
15akiknek ösvényei görbék, és ők facsarósak utaikban:
16hogy megmentsen téged a más asszonyától; sima beszédű idegen nőtől.
17Aki elhagyta ifjúságának társát; és Istene frigyét elfelejtette:
18mert halálba süllyedt házastól; és az árnyakkal vannak utai.
19Senki, aki hozzá bemegy, nem tér vissza; és nem éri el az élet ösvényeit:
20ezért kell a jók útján járnod; és az igazak ösvényeit megtartanod.
21Mert az igazak lakják az országot; és a jámborok maradnak meg benne:
22a hitetlenek pedig az országból kivágattatnak; és a hűségszegők kiszaggattatnak belőle.