1Ha tehát valami az intés Krisztusban, ha valami a szeretet buzdítása, ha valami a Lélek közössége, ha valami az irgalom és könyörület,
2töltsétek be az én örömemet azzal, hogy egy értelemmel legyetek, egy szeretet legyen bennetek, együtt érezve egyet akarjatok,
3semmit ne versengésből vagy hiú dicsekvésből, hanem alázatosan egymást önmagatoknál feljebb valónak tartván.
4Ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.
5Az az indulat legyen ugyanis bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6aki mikor Isten alakjában volt, Istennel való egyenlőségét nem tartotta zsákmánynak,
7hanem kifosztotta önmagát, úgyhogy szolgai formát vévén, emberek hasonlóságába jutott,
8és mikor külső megjelenésre embernek találtatott, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a kereszthalálig.
9Ezért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki oly nevet, mely minden névnek felette van;
10hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké,
11és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus az Úr az Atya Isten dicsőségére.
12Úgyhogy, szeretteim, miképpen mindenkor engedelmeskedtetek, ne csak úgy, mint az én jelenlétemben, hanem most, az én távollétemben sokkal inkább, félelemmel és rettegéssel munkáljátok a ti üdvösségeteket.
13Mert az Isten az, aki cselekszi bennetek mind az akarást, mind a munkálást jótetszéséért.
14Mindent zúgolódás és tétovázás nélkül cselekedjetek,
15hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei e fonák és elfordult nemzedék között, akik közt úgy fényletek, mint a csillagok a világban,
16az élet beszédéhez ragaszkodván az én dicsekedésemre a Krisztus napján, hogy nem hiába futottam és nem hiába fáradoztam.
17De ha kiontatik is vérem mint italáldozat a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindnyájatokkal.
18De éppen úgy örüljetek ti is, és velem együtt örüljetek.
19Remélem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid időn belül elküldöm hozzátok, hogy én is jó kedvvel legyek, ha megismerem állapototokat.
20Mert senkim sincs vele egyenlő lelkületű, akinek oly igazán gondja volna a ti dolgaitokra;
21mert mindnyájan a maguk hasznát keresik, nem azokat, amelyek a Krisztus Jézuséi;
22az ő megbízhatóságát pedig ismeritek, mert mint atyjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumra nézve.
23Ezt tehát remélem, hogy elküldöm, amint meglátom dolgaim állását, tüstént;
24de bízom az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.
25Szükségesnek tartottam pedig, hogy Epafrodituszt, az én atyámfiát, munkatársamat és bajtársamat, nektek pedig küldötteteket, aki szolgáltatta, amire szükségem volt, hozzátok küldjem;
26mivelhogy kívánkozott hozzátok mindnyájatokhoz, és gyötrődött, mert meghallottátok, hogy ő beteg volt.
27Mert bizony beteg volt, közel halálra; de az Isten könyörült rajta, de nem csak rajta, hanem rajtam is, hogy egyik bánatomra másik bánatom ne legyen.
28Nagyon sietve küldtem tehát őt, hogy viszontlátásán örüljetek, énnekem meg kisebb legyen a bánatom.
29Fogadjátok tehát őt az Úrban teljes örömmel, és az ilyeneket megbecsüljétek;
30mert a Krisztus dolgáért jutott közel halálra, nem gondolván életével, hogy kipótolja a nekem tett szolgálatnál azt, hogy ti hiányoztatok.