1Obadja látomása. így mondta az én Uram, az Úr Edom felől: Egy hírt hallottam az Úrtól, és követ küldetett a nemzetek közé: Keljetek fel és keljünk fel ellene a háborúra!
2íme kicsinnyé tettelek a nemzetek között, lenézett vagy te nagyon.
3[Szíved dölyfe megcsalt téged, te sziklahasadékokban lakó, magas lakhelyeden, aki azt mondod szívedben: Ki húz le engem a földre?]
4Ha magasra szállsz, mint a sas, és ha csillagok közé rakod fészkedet; onnan húzlak le, mond az Úr.
5Ha tolvajok jöttek volna rád, ha éjjeli rablók (hogy elpusztultál!) nem annyit loptak volna-e, amennyi nekik elég? Ha szÚretelők jöttek volna rád, nem hagytak volna böngéket?
6Ezsaut hogy kikutatták, kikeresték kincseit!
7A határig hajtottak téged szövetségeid mindnyájan, megcsaltak téged, legyőztek téged. Akik veled bizalmasok, kenyeredet tőrül teszik alád; nincs benne értelem!
8Nem azon a napon, mond az Úr, vesztem-e ki a bölcseket Edomból, és az értelmet Ezsau hegyéről?
9És elcsüggedtek hőseid, Témán, hogy minden ember kiirtassék Ezsau hegyéről öldöklés miatt.
10A testvéreden, Jákobon való erőszak miatt szégyen borít el téged, és örökre kiirtatol,
11amely napon szembeálltál. Amely napon idegenek harcolták el vagyonát, és külföldiek jöttek be kapuin, és Jeruzsálemre sorsot vetettek; te is olyan voltál, mint azok közül egy.
12Pedig nem kellett volna gyönyörködnöd testvéred napjában, szerencsétlensége napján; és nem örvendeznek Júda fiain veszedelmük napján. És nem nagyra tátani szádat szorongattatás napján;
13és nem bejönnöd népem kapujába szerencsétlenségük napján. Nem kellett volna gyönyörködnöd neked is az ő baján szerencsétlensége napján; és nem nyúlnod a vagyonához szerencsétlensége napján.
14És nem kellett volna a keresztútra állnod, hogy kiirtsd menekülőit; és nem kézbe adnod menekültjeit szorongattatás napján.
15Mert közel van az Úr napja minden nemzetek ellen: amint cselekedtél, úgy cselekesznek veled, amit elkövettél, visszatér fejedre.
16Mert mint ti ittatok szentségem hegyén, úgy isznak minden nemzetek mindig; és isznak és nyelnek, és olyanokká lesznek, mintha nem lettek volna. Cion szabadulása és hódításai
17Cion hegyén pedig szabadulás lesz, és szentséggé lesz; és elfoglalják a Jákób házából valók az ő birtokaikat.
18És Jákób háza tűzzé lesz és József háza lánggá, Ézsau háza pedig polyvává; és meggyújtják őket, és megeszik őket. És Ézsau házának nem lesz maradéka, mert az Úr szólott.
19És elfoglalják a Délvidéket, Ézsau hegyét, és az Alföldet, a filiszteusokat; és elfoglalják Efraim mezejét és Samária mezejét; és Benjámin a Gileádot.
20Izráel fiainak ez a fogoly serege pedig azt, ami a kanaániaké Cárefatig; és a jeruzsálemi foglyok, akik Szefáradban vannak, elfoglalják a Délvidék városait.
21És szabadítók mennek fel Cion hegyére ítélni Ézsau hegyét; és az Úré lesz a királyság.