Numbers 24
1 De mivel látta Bálám, hogy jó az Úr szemében, ha áldást mond Izráelre, nem ment, mint máskor, a bűvöletnek elébe; hanem a sivatagnak szögezte arcát.
2 És mikor felemelte Bálám a szemeit, és látta Izráelt törzsenként letelepedve; reá szállt Isten lelke,
3 és elkezdte mondását és mondta: Bálámnak, Beór fiának mondása, a behunyt szemű ember mondása;
4 Az Isten szavait hallónak mondása. Aki a Mindenható látomását látja, Leborulva és nyitott szemekkel:
5 Mily szépek a te sátoraid, Jákób; És a te hajlékaid, Izráel!
6 Mint elterült patakvölgyek, mint kertek folyóvíz mellett; mint aloék, melyeket az Úr ültetett, mint cédrusok vizek mellett.
7 Kiömlik a víz a vedréből, és vetése sok vízzel van; és feljebb lesz a királya Agagnál, és királysága emelkedett lesz.
8 Isten, aki kihozta őt Egyiptomból, Olyan neki, mint egy bölény szarva: Nemzeteket eszik, ellenségeit és csontjaikat összetöri, és nyilaival általveri,
9 Leguggolt, lefeküdt, mint egy hím oroszlán, és mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel? Áldottak, akik téged áldanak, Átkozottak, akik átkoznak.
10 Erre fellobbant Bálák haragja Bálámra, és összecsapta kezeit; aztán azt mondta Bálák Bálámnak: Ellenségeimet megátkozni hívattalak téged, és íme valóságos áldást mondtál már háromszor.
11 Most tehát fuss a helyedre; azt mondtam, hogy tiszteletdíjjal megtisztellek téged, de lám az Úr elütött téged a tisztelettől.
12 És azt mondta Bálám Báláknak: Nemde követeidnek is, akiket hozzám küldtél, szóltam, mondván:
13 Ha nekem adná Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele, nem léphetném át az Úr szavát, jót vagy rosszat művelvén magamtól; amit szólni fog az Úr, azt szólom.
14 Most pedig íme én elmegyek az én népemhez; jer tehát, hadd tárjam fel előtted, mit fog ez a nép tenni a te népeddel az utolsó időkben.
15 Ezzel elkezdte mondását, és mondta: Bálámnak, Beór fiának mondása, a behunyt szemű ember mondása;
16 Az Isten szavait hallónak mondása. És aki a Magasságosnak tudományát tudja; Aki a Mindenható látomását látja leborulva és nyitott szemekkel.
17 Látom őt, de nem most, nézem őt, de nem közel; Csillag lép fel Jákóbból, királypálca kel fel Izráelből, és átüti Móáb oldalait, és letöri Sétnek minden fiát.
18 És Edom öröksége lesz, és öröksége lesz Széir, az ő ellenségei: Izráel pedig hatalmas dolgot cselekszik;
19 és Jákóbból fog uralkodni valaki, és elveszti a maradékot a városból.
20 Mikor meglátta Amáleket, elkezdte mondását, és mondta: Nemzetek eleje Amálek, és utója a pusztulásnál van.
21 Mikor meglátta a Kénit, elkezdte mondását és mondta: Mozdulatlanságban van lakhelyed, és kősziklára van rakva fészked:
22 Hanem Kain pusztulása vár; Míglen Assúr fogságra visz téged.
23 És elkezdte mondását és mondta: Jaj, aki akkor él, mikor Isten ezt megteszi!
24 És hajók jönnek Kittim partjáról, és megalázzák Assúrt, és megalázzák Ebert; és az is a pusztulásnál van.
25 Ezzel fölkelt Bálám és elment, visszatért az ő helyére; és Bálák is elment a maga útján.