1De mivel látta Bálám, hogy jó az Úr szemében, ha áldást mond Izráelre, nem ment, mint máskor, a bűvöletnek elébe; hanem a sivatagnak szögezte arcát.
2És mikor felemelte Bálám a szemeit, és látta Izráelt törzsenként letelepedve; reá szállt Isten lelke,
3és elkezdte mondását és mondta: Bálámnak, Beór fiának mondása, a behunyt szemű ember mondása;
4Az Isten szavait hallónak mondása. Aki a Mindenható látomását látja, Leborulva és nyitott szemekkel:
5Mily szépek a te sátoraid, Jákób; És a te hajlékaid, Izráel!
6Mint elterült patakvölgyek, mint kertek folyóvíz mellett; mint aloék, melyeket az Úr ültetett, mint cédrusok vizek mellett.
7Kiömlik a víz a vedréből, és vetése sok vízzel van; és feljebb lesz a királya Agagnál, és királysága emelkedett lesz.
8Isten, aki kihozta őt Egyiptomból, Olyan neki, mint egy bölény szarva: Nemzeteket eszik, ellenségeit és csontjaikat összetöri, és nyilaival általveri,
9Leguggolt, lefeküdt, mint egy hím oroszlán, és mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel? Áldottak, akik téged áldanak, Átkozottak, akik átkoznak.
10Erre fellobbant Bálák haragja Bálámra, és összecsapta kezeit; aztán azt mondta Bálák Bálámnak: Ellenségeimet megátkozni hívattalak téged, és íme valóságos áldást mondtál már háromszor.
11Most tehát fuss a helyedre; azt mondtam, hogy tiszteletdíjjal megtisztellek téged, de lám az Úr elütött téged a tisztelettől.
12És azt mondta Bálám Báláknak: Nemde követeidnek is, akiket hozzám küldtél, szóltam, mondván:
13Ha nekem adná Bálák a házát ezüsttel és arannyal tele, nem léphetném át az Úr szavát, jót vagy rosszat művelvén magamtól; amit szólni fog az Úr, azt szólom.
14Most pedig íme én elmegyek az én népemhez; jer tehát, hadd tárjam fel előtted, mit fog ez a nép tenni a te népeddel az utolsó időkben.
15Ezzel elkezdte mondását, és mondta: Bálámnak, Beór fiának mondása, a behunyt szemű ember mondása;
16Az Isten szavait hallónak mondása. És aki a Magasságosnak tudományát tudja; Aki a Mindenható látomását látja leborulva és nyitott szemekkel.
17Látom őt, de nem most, nézem őt, de nem közel; Csillag lép fel Jákóbból, királypálca kel fel Izráelből, és átüti Móáb oldalait, és letöri Sétnek minden fiát.
18És Edom öröksége lesz, és öröksége lesz Széir, az ő ellenségei: Izráel pedig hatalmas dolgot cselekszik;
19és Jákóbból fog uralkodni valaki, és elveszti a maradékot a városból.
20Mikor meglátta Amáleket, elkezdte mondását, és mondta: Nemzetek eleje Amálek, és utója a pusztulásnál van.
21Mikor meglátta a Kénit, elkezdte mondását és mondta: Mozdulatlanságban van lakhelyed, és kősziklára van rakva fészked:
22Hanem Kain pusztulása vár; Míglen Assúr fogságra visz téged.
23És elkezdte mondását és mondta: Jaj, aki akkor él, mikor Isten ezt megteszi!
24És hajók jönnek Kittim partjáról, és megalázzák Assúrt, és megalázzák Ebert; és az is a pusztulásnál van.
25Ezzel fölkelt Bálám és elment, visszatért az ő helyére; és Bálák is elment a maga útján.