1És azt mondta Bálám Báláknak: Építs nekem itt hét oltárt; és készíts el nekem itt hét bikát és hét kost.
2És úgy tett Bálák, amiképpen Bálám szólt; és égő áldozatul megáldozott [Bálák és Bálám] egy bikát meg egy kost mindenik oltáron.
3És azt mondta Bálám Báláknak: Állj meg égő áldozatod mellett, én pedig elmegyek, talán szembejön velem az Úr, és bármit mutat nekem, annak a dolgát megjelentem néked; ezzel elment magában.
4Szembement Isten Bálámmal; és ő azt mondta neki: A hét oltárt elrendeztem és egy bikát meg egy kost áldoztam égő áldozatul mindenik oltáron.
5Akkor igét tett az Úr Bálám szájába; és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz; és így szólj.
6És visszatért hozzá, és íme égő áldozata mellett állt; ő és Móáb főemberei mind.
7Akkor elkezdte mondását, és mondta: Arámból hozatott engem Bálák Móáb királya kelet hegyeiről: Jer, átkozd meg nekem Jákóbot, Jer, átkozd el Izráelt!
8Mit átkozzam? Isten nem átkozta meg; Mit átkozzam el? Nem átkozta el az Úr.
9Mert sziklák tetejéről látom őt, és halmokról szemlélem őt: íme egy nép, mely magában lakik, és nemzetek közé nem számítja magát.
10Ki számlálja meg Jákób porát és Izráel negyedrészének számát? (Igazak halálával haljak meg én; és olyan végem legyen, mint neki.)
11Erre azt mondta Bálák Bálámnak: Mit tettél velem? Ellenségeimet megátkozni hoztalak téged ide, és íme valóságos áldást mondtál.
12És felelt és azt mondta: Nem de, amit az Úr a számba tesz, azt kell megtartanom, mikor szólok?
13És azt mondta neki Bálák: Jöjj velem, kérlek, egy másik helyre, ahonnét látni fogod őt (csakhogy egy szárnyát látod és nem az egészet látod); és átkozd meg őt nekem onnét.
14És elvitte őt az Őrmezőre a Piszga tetejére; és épített hét oltárt és egy bikát meg egy kost áldozott mindegyik oltáron égőáldozatul.
15És azt mondta Báláknak: Állj itt égő áldozatod mellett; én pedig találkozást fogadok amott.
16És szembement az Úr Bálámmal, és igét tett a szájába; aztán azt mondta: Eredj vissza Bálákhoz, és így szólj.
17Oda is ment hozzá, és íme ott állt égő áldozata mellett, és Móáb főemberei vele; és azt mondta neki Bálák: Mit szólt az Úr?
18Akkor elkezdte mondását, és mondta: Kelj fel, Bálák, és hallgass, Figyelj reám Cippór fia.
19Nem ember az Isten, hogy hazudjék; Sem ember fia, hogy valamit megbánjon. Mondott-e ő olyat, amit meg ne tett volna; Szólt-e, amit meg ne valósított volna?
20Íme azt vettem, hogy áldjak; Megáldotta, és én meg nem fordíthatom.
21Nem szemlélnek veszedelmet Jákóbban; és nem látnak nyomorúságot Izráelben. Az Úr, az ő Istene vele van, és királyt illető kÚrtzengés van benne
22Isten, aki kihozta őket Egyiptomból, Olyan neki, mint egy bölény szarva.
23Mert nincs bűvölés Jákób ellen, és nincs jövendölés Izráel ellen; [idejében meg szokta mondani Jákóbnak és Izráelnek, amit cselekedett Isten].
24Egy nép, mely mint nőoroszlán kel fel, és mint hím oroszlán emelkedik fel; Nem fekszik le, míg zsákmányt nem eszik, és megölöttek vérét nem issza.
25Erre azt mondta Bálák Bálámnak: Átkozni se átkozd őket, áldani se áldd meg őket.
26És felelt Bálám és azt mondta Báláknak: Nem szóltam-e neked, mondván: Mindenben azt cselekszem, amit az Úr szól?
27És azt mondta Bálák Bálámnak: Jer, kérlek, elviszlek egy másik helyre; talán tetszeni fog az Istennek, hogy onnét átkozd meg nekem őket.
28És elvitte Bálák Bálámot a Peór tetejére, mely a pusztaság színe fölött néz el.
29És azt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt; és készíts el nekem itt hét bikát és hét kost.
30És úgy tett Bálák, mint Bálám mondta; és áldozott egy bikát meg egy kost mindenik oltáron égő áldozatul.