Numbers 21
1 És meghallotta a kanaáni Arad királya, aki a Délvidéken lakott, hogy jön Izráel az Atárim útján; és megütközött Izráellel és foglyokat ejtett közülük.
2 Erre Izráel fogadalmat tett az Úrnak, és azt mondta: Ha valóban a kezembe adod ezt a népet, akkor örök szentség alá vetem városaikat.
3 És meghallgatta az Úr Izráel szavát, és kiszolgáltatta a kanaániakat, és örök szentség alá vetette őket és városaikat, és elnevezte azt a helyet Hormának.
4 És elindultak a Hór hegyétől a Sástenger útján, hogy megkerüljék Edom földjét; és elcsüggedt a nép lelke az úton.
5 És Isten ellen és Mózes ellen beszélt a nép: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból meghalni a sivatagba; mert nincs kenyér és nincs víz, lelkünk pedig utálja ezt a hitvány kenyeret.
6 Ekkor ráeresztette az Úr a népre a tüzes kígyókat és megmarták a népet; és sok nép meghalt Izráelből.
7 Erre Mózeshez ment a nép és azt mondták: Bűnbe estünk, mert az Úr ellen beszéltünk és teellened, imádkozzál az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyót. Mikor imádkozott Mózes a népért,
8 azt mondta az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak egy tüzes kígyót és tedd azt egy zászlórúdra; és lesz, hogy mindenki, aki meg van marva, ha arra ránéz, életben marad.
9 És készített Mózes egy rézkígyót, és feltette azt a zászlórúdra; és történt, hogy ha megmart a kígyó valakit, és az rátekintett a rézkígyóra, életben maradt.
10 Aztán elindultak Izráel fiai; és tábort ütöttek Obótban.
11 És elindultak Obótból; és tábort ütöttek Ijjé Há-Abárimban, abban a sivatagban, mely Móáb előtt van napkelet felől.
12 Onnét elindultak; és tábort ütöttek a Zered völgyében.
13 És onnét elindultak és tábort ütöttek az Arnon túlsó partján, mely a sivatagban van, amely az emori határából jön ki; mert Arnon Móáb határa Móáb között és az emori között.
14 Ezért mondják az Úr hadainak könyvében: Váhebet Szúfában, és a patakokat, Arnont.
15 És a patakok lejtőjét, mely Ár fekvéséig nyúlik, És Móáb határára dől.
16 És onnét Beérbe; ez az a kút, amit az Úr mondott Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, hogy adjak nekik vizet.
17 Akkor énekelte Izráel ezt az éneket: Jöjj fel forrás, kiáltsatok neki:
18 Kút, melyet fejedelmek ástak, a nép nemesei vájtak Kormánypálcával, botjaikkal. És Beérből Mattánába;
19 és Mattánából Nahaliélbe; és Nahaliélből Bámótba;
20 Bámótból pedig abba a völgybe, mely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál; és a pusztaság színére tekint alá.
21 És követeket küldött Izráel Szihonhoz, az emoriak királyához, mondván:
22 Hadd vonuljak át országodon, nem térünk le mezőre, szőlőre, nem isszuk a kút vizét; a király útján megyünk, míg átvonulunk határodon.
23 De nem engedte Szihon Izráelt az ő határán átvonulni, hanem összegyűjtötte Szihon egész népét és kivonult Izráel elé a sivatagba, és elment Jahácba; és hadakozott Izráellel.
24 És megverte őt Izráel kardnak élével; és elfoglalta országát Arnontól Jabbókig, Ammon fiaiig, Ammon fiainak a határa ugyanis erős volt.
25 És elvette Izráel mindezeket a városokat; és megtelepedett Izráel az emoriak minden városában, Hesbonban és minden leányvárosában.
26 (Hesbon ugyanis Szihon városa volt, az emori királyé; ő tudniillik háborút viselt Móáb előbbi királyával, és elvette tőle egész országát Arnonig.)
27 Ezért mondják a versmondók: Jertek Hesbonba, épüljön meg; És állíttassék fel Szihon városa.
28 Mert tűz jött ki Hesbonból, Láng Szihon városából; Megemésztette Ar-Móábot, Arnon bámáinak baáljait.
29 Jaj neked, Móáb, elvesztél Kámos népe! Fiait szökevényeknek adta, lányait fogságra (az emori királynak, Szihonnak)
30 Elbuktattuk őket, elveszett Hesbon Dibonig; És pusztítottuk Nófahig, tűzzel Médebáig.
31 Mikor Izráel az emoriak országában lakott,
32 elküldött Mózes Jazért kikémlelni; aztán bevették leányvárosait, és kiűzte az emoriakat, akik ott voltak.
33 Aztán megfordultak és felmentek a Básán útján; és kivonult Og, a Básán királya eléjük, ő és egész népe, háborúba, Edreibe.
34 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a kezedbe adom őt és egész népét és országát; és tégy vele úgy, mint Szihonnal, az emori királlyal tettél, aki Hesbonban lakott.
35 És megverték őt és fiait, és egész népét úgy, hogy nem hagytak belőle maradékot; és birtokba vették országát.